III.kötet - 5.fejezet - Reversing

Sziasztok!

Kedves Olvasók! :) Egy újabb hosszú kihagyás után, végre megérkeztem a folytatással, amely szerintem egészen jól sikerült. Nagyon vártam már ezt a fejezetet, hiszen mindig is imádtam Harrys szemszögből írni! Előfordulhat benne pár csúnya kifejezés, ezért nem szeretnék elnézést kérni. :) Szeretném megköszönni a türelmeteket, és a 163 rendszeres olvasót! Mellesleg lassan elérjük a 160 ezer oldalmegjelenítést is, amelyet álmombansem gondoltam volna! :) Hamarosan válaszolok a chatben érkezett üzenetekre, és kommentekre is. Valamint egy kis idő múlva design váltás következik, de szeretném még ezt megtartani egy darabig. További szép nyarat kívánok nektek, hamarosan találkozunk! 

Jó olvasást!

Pipáljatok!

Cher Brooks

Harry Styles

Talán másfél órája ülhettünk a tetováló szalon várakozójában. Már az utazásom kezdetekor eldöntöttem, hogy mi az, amit magamon akarok tudni, és miért. A szalonban sétálva nem várt tömeg fogadott, hihetetlennek tartottam, hogy mindenki most akar magára varratni. Már pedig én mindenképpen szerettem volna, ha az ötletem megvalósul, így némi plusz bevétel ellenében a srác rábólintott az azonnali kezdésre. Míg ő rajzolt, én a telefonomat nyomogattam, és próbáltam elütni az időt valamivel. De tényleg, bármivel. Egyszerűen megőrjített Zayn. Mindenképpen velem akart jönni, s tulajdonképpen a beleegyezésen kívül nem volt más választásom. Közölte, hogy nem engedi, hogy az történjen, ami legutóbb New Yorkban, így ragaszkodott hozzá, hogy mindenhová követhessen. Kár, hogy az egyezségben nem volt benne, hogy a folytonos és meg nem szűnő telefonhívásait is hallgatnom kell. Hol ez hívta, hol az, hol ezért, s hol azért. Magamtól rá sem kérdeztem volna, hogy mi az oka, amiért ennyire fontos személlyé vált pár óra leforgása alatt, de ő, természetesen kihagyhatatlannak vélte nekem ezt elmesélni. Az egész konkrétan annyi, hogy aki lehet, az mind fel van háborodva odahaza. Bár megértem, hiszen elég jogtalan, amit tettem, - legalábbis szerintük – azért azzal sem oldódik meg semmi, ha ötpercenként kell Maliknak egy hívást fogadnia.

- Én a helyedben kikapcsolnám azt a szart – szóltam oda neki, mire megforgatta a szemeit, s sóhajtott egyet. Pár pillanatig figyeltem, ahogyan diskurál és artikulál, de időközben hívott egy Patrick nevezetű pasas, ugyanis elkészítette a rajzot.

- Ha kész vagy, szerintem kezdhetjük is – közölte barátságosan, s igazán meg voltam elégedve a rajzzal, amelyről úgy döntöttem, hogy a karomra kerüljön. Nem egy apró dologról van szó, így véleményem szerint elég sokáig fogok a tű alatt pihenni. Bólintottam tehát, majd miután kibújtam a pulcsimból, bele is ültem az immár negyvennegyedik alkalommal megismerendő székbe, s kezdődhetett a munka. Talán, ha elkészül és ránézek az új szerzeményre, majd mindig eszembe jut a jelentése. S talán az is, hogy nem kell sokáig a múlton rágódni, mert az már elmúlt. Csak tapasztalatot lehetett belőle szerezni a jelenre és a jövőre. Hiszen most vagyunk itt, most élünk.

Egy hete tartózkodunk Phillyben. Zayn szerint egy kissé megváltoztam, bár én ezt nem igazán érzékelem magamon. Nem az volt a kérdés, hogy milyen irányba alakult ez a változás, mindössze annyiról volt szó, hogy érzékelhető mind stílusban, mind belsőleg. Egyszerűen nem bírta megfogalmazni a barátom, hogy hogyan is érti ezt. Tény, hogy az utóbbi időben kicsit labilis voltam. Az első pár nap rettentő nehéz volt. Nehéz volt, mert azzal, hogy meggondolatlanul felültem arra a rohadt repülőgépre, talán mindent feladtam. Feladtam a barátaim, a karrierem és mindent, amit csak lehetett elveszítettem. És mégis, Zayn itt van, s ezzel kockáztatja saját életét is. Nem mintha a velem eltöltött idő életveszélyes volna, de ezzel a saját munkáját is bajba sodorja. De hát mit is számít már? A banda előbb-utóbb feloszlik, s talán ennek az ideje a mostani év lesz. Talán nem. Talán meg kellene említenem, hogy szégyellem magam, amiért mindig miattam kerülünk ilyen helyzetekbe? Meglehet. És sajnálom is, de tudom, hogy vissza fogok térni, és tudom, hogy mindent folytatni fogunk ott, ahol abbahagytuk, de nem most. Most még idő kell, mert még nem megy. És itt nem a szakítás az egyetlen ok. Hanem Louis és Niall. Ők már csak hab, azon a bizonyos, és sokszor emlegetett tortán.  

Éppen a város egyik utcáján jártunk egy általam bérelt kocsival, miközben a hosszú kocsisor valahogy nem akart megindulni. Csak álltunk, s a hosszú percek már-már óráknak tűntek. Nézegettem a friss tetoválásomat – igaz, csak a fedésen keresztül – amely miatt kissé fájt a karom és a vezetést is nehezebbé tette számomra. Zayn az anyósülésen pihent, s könyökével az ablaknak támaszkodott. Épp mondani szerettem volna valamit, mikor elindult a kocsisor, és váltanom kellett. Ez megszakította a gondolatot, s talán jobb is. A mondatomnak elfojtottnak kellett maradnia.

- Hé, az ott… - kezdte barátom, mire gyorsan rápillantottam.

- Semmi, nem fontos! – legyintett, s gyorsan a másik irányba szegezte tekintetét. Mintha valamit el akarna hessegetni. Éppen ezért az említett helyre kaptam a szemeim, amelyre nemrégen gondolt, s abban a pillanatban úgy véltem talán káprázat, amit látok. Talán csak illúzió volt, de a kocsival lassítottam, hogy meghazudtolhassam a szemem által rögzített képet. Egy pillanatra talán lesokkolódtam. Hallottam még, ahogyan
Zayn sóhajtott, majd megadóan a homlokára csapott lazán, mintha csak ő lenne a hibás. Szinte tudtam, hogy a szemei lehunyva vizsgálják a szemhéját. Akár csak egy lassított némafilm, a hangok számomra megszűntek létezni mialatt megláttam Brook-ot és egy számomra ismeretlen kilétű srácot az utcán jókedvűen és nevetgélve sétálgatni. Szinte áramlott kifelé belőlük a boldogság, engem pedig már nem öntött el mérhetetlen düh, nem feszült az ütőér a nyakamon, a szívem nem kezdett hevesen dobogni, mindössze egy gúnyos arckifejezés válthatta fel a kellemes mimikámat. Egyik szemöldököm az egekbe szökött, talán furcsa jelenet volt. Lomhán elkaptam róluk a mindössze pár pillanatig tartó tekintetemet, majd a gázra tapostam – hiszen a kocsisor újból zöld lámpás utat kapott – és elindultam. Az irány megváltozott. Ideje volt újból változtatni. Nem tudom, hogy Zayn beszélt-e, bár, hogy őszinte legyek, nem is igazán figyeltem oda rá. A gondolataimban mindössze azon járt, hogy én mekkora egy barom vagyok. És nem, nem azért, mert valaha is hagytam, hogy megtörténjen a Brookal való kapcsolatomban bármiféle probléma. Nem, ez már egyáltalán nem számított. Jóval inkább azért nevezném magamat újonnan idiótának, amiért elhittem, hogy nekem valaha lehet normális párkapcsolatom, és lehet egy csajom, aki tovább marad velem, mint egy éjszaka. Kár volt hiú ábrándokat gyártanom olyan sok időn át. S hogy miért is vagyok tehát az? Amiért olyan sokszor visszakívánkoztam ahhoz a lányhoz, akit az imént láttunk.

- Jól vagy? – nézett fel rám barátom, kinek arcát most enyhe borosta takarta, s amiért a nők macsónak nevezték.

- Persze, mi baj lenne? – nyeltem egyet, s próbáltam lenyelni a hazugságomat. Hiszen csalódott voltam. Nem azért, mert mással volt, hanem azért, mert ilyen hamar megtörtént ez. Irányt váltottam, a kormányt erősen markoltam, s közben éreztem, hogy valamit mondani akarok, s hogy ki fog bújni még belőlem valami. Tudtam, hogy Malik sem véletlenül csöndes. Párszor találkoztam egy kanyarral, amelyeket élesen bevettem, majd hirtelen a fékre tapostam, ahogy megérkeztünk a célpontomhoz. Ennek hatására kissé előre hőköltünk, s még szerencse, hogy mind a ketten be voltunk kötve.

- Az Istenért! Ennyit jelentett neki? – csaptam a kormányra erősen, majd ujjaimmal a zárat kerestem, hogy kioldozhassam magamat az öv által adott fogságból.

- Nyugodj meg, haver és felejtsd el te is hát! – rázta a fejét értetlenül a mellettem ülő, s kissé megilletődött srác.

- Hogy nyugodhatnék meg? Láttad, hogy kivel volt, nem? – tettem fel a költői kérdést neki, talán túl ingerülten.

- Attól a fasztól még Niall is jobb választás lett volna! – szálltam ki a kocsiból, majd erőteljesen becsuktam annak ajtaját. Ahogy Zayn követett, ő is így tett, majd utánam szaladt.

- Várj meg! – szólt hangosan, de én csak előre sétáltam. A srác látványától legszívesebben belevertem volna valamit az aszfaltba. Igen, talán az ő képét. Nem tudtam elhinni, hogy…

- Várjál már meg Styles! – kiáltott utánam immár Malik, mely hang hatására tényleg megálltam, s lehunyt szemmel kipréseltem fehér fogaim között a forró levegőt. Amint utolért, megfogta egyik kezével a vállamat, másik kezével pedig hadonászni kezdett.

- Fogd már fel végre Harry! Vége! Érted? Vége! Túllépett rajtad! És nem mondhatod, hogy nem tudok szart sem az egész kapcsolatotokról, hiszen jó párszor részese voltam és végig követtem az egészet! Mellettetek voltam mindig, úgyhogy hidd el, engem is dühít, amiért hármunk közül végül ennél a senkiházinál találta meg a helyét a lány! De hát basszameg! Vége van! Ő elfogadta, tedd ezt te is! – közölte velem hangosan, s mivel egy hatalmas parkolóban voltunk, a hangja szétterjedt, így néhány arra járó ember fel is figyelt beszélgetésünkre – Keress más csajt helyette és felejtsd el végre! És nem, nem beszélek könnyen – mutogatott. 

- Most pedig el fogok szívni egy kibaszott cigit – süllyedt le a mellkasa végül, majd a farzsebébe nyúlt, ahonnan egy szál cigaretta került a kezébe, ami pillanatokon belül már füstölve lógott ki a szájából. Elgondolkodva néztem magam elé, hiszen megérintett, amit mondott. Tudtam, hogy igaza van.

- Többé már nincs miről beszélnem Cher Brooksal – szívtam be alsó ajkam, majd mikor Zayn kifújta a füstöt, én kissé elszörnyülködtem. Az igazság az, hogy rohadt büdös volt. Ő bólintott, én pedig valami máson kezdtem törni a fejemet.

- Azt mondod, dugjak meg valami lányt csak úgy és felejtsek? – húzódott féloldalas mosolyra rózsaszín ajkam, majd zsebre dugtam a két kezemet.

- Nem egészen így értettem – nevette el magát, majd egy utolsó slukk után eldobta a csikket, majd eltaposta azt.

- Mellesleg miért vagyunk itt? – bökött fejével a bevásárlóközpont irányába.

- Mert változtatni akarok – indultam el, s ő mellettem sétált – kell egy pár új ruha, meg valami kaja sem ártana – vontam vállat, mire bólintott, s beléptünk a hatalmas áruház ajtaján.

És attól a pillanattól úgy éreztem, hogy többé már semmi közöm sincs ahhoz a lányhoz, akit pár hónappal ezelőtt még feleségül vettem volna, s az egész életemet is szívesen éltem volna le vele. Persze, hogy érdekel. Lehet, hogy sosem fog a tűz megszűnni iránta, ott mélyen, de muszáj ezt mutatnom. És a környezetemnek sem szabad látnia, hogy belül tulajdonképpen kicsit összeomlottam.

Úgy egy órája nézelődhettünk Malikkal az ületek között, s eközben persze már mindketten vásároltunk magunknak pár dolgot. Mivel odahaza már javában beköszöntött az ősz, s lassan a tél integet nekünk nem is olyan távolról, úgy döntöttünk ideje melegebb öltözékek után kutatni. Hálás voltam Zaynnek, amiért az üzletben töltött idő alatt nem hozta fel egyszer sem a pár órával ezelőtti eseményeket.

Éppen egy újabb ruhás üzlet üvegajtaján léptünk be, amely elég tágas volt, s rajtunk kívül voltak még páran, de összességében nem volt tolongás. A kezeim között tartottam a korábbi boltokban megvásárolt tasakokat és szatyrokat, így kissé már nehezebben ment a nézelődés. A pulcsik és hosszú ujjú felsők felé vettem az irányt míg Zayn mellettem a bakancsokat tanulmányozta. Észrevettem, hogy a pénztárnál két fiatalabb, talán velünk egykorú lány szorgoskodott, s amint megláttak minket, elint kettejük között egy apróbb csevej. Az egyikőjük lassan el is indult felénk, bár csak félszemmel figyeltem oda rá.

- Segíthetek valamiben? – mosolygott óvatosan a szőke lány, kinek hófehér bőre kissé fakóvá tette az összképet. A rúzsát inkább visszafogottnak, bőrszínűnek mondanám, öltözéke pedig fekete volt, és elegáns. Kissé szexi látványt nyújtott, és olyan helyzetben talán meg is mozgatta volna a fantáziámat.

- Köszi, de egyelőre csak nézelődünk – felelt Zayn, mire a lány csak bólintott, majd elsétált, de a közelünkben maradt pakolászni a ruhákat.

- Szerintem bejössz neki – kacsintott rám a fiú, mire megforgattam a szemeim.

- Zayn, hányadik lányra mondod még ezt? – nevettem el magamat diszkréten, majd leakasztottam a vállfáról egy inget, s jobban szemügyre vettem.

- Jó, oké, értem én, lehet, hogy ő a hatodik, de nála tényleg…

- Nála tényleg mi? – húztam fel játékosan a szemöldököm, s kissé halkabbra vettem a hangerőmet, ugyanis kicsit kínos lett volna, ha meghallják a beszélgetésünket.

- Őt tényleg meg… - akadt el a szava, amelyek őszintén örültem is, mert bár tudtam, hogy mit is akar pontosan mondani, azért jobb, hogy így alakult.

- Na, oda nézz! – bökött fejével egy másik irányba, mire visszaakasztottam a helyére a ruhát, s odapillantottam. Egy kicsit talán idősebb nő sétált felénk, - véleményem szerint olyan huszonöt lehetett maximum – kinek fekete haja omlott a mellére, a vékony lábain a bokacsizma pedig csak úgy kopogott a fehér padlón.

- Sziasztok, fiúk – mosolygott ránk, majd mellém sétált.

- Ez igazán jó választás volna – simította vállamra a kezét, s igyekezett a lehető legközelebb kerülni a testemhez. Szabad kezével ismét előhalászta az imént visszarakott inget, majd szemmagasságba emelte.

- Nos – vakartam meg a tarkómat – nem igazán tetszik – nyaltam meg alsó ajkamat, mert úgy éreztem, hirtelen kiszáradt.

- Kár érte – tette vissza – esetleg mit szólnál ehhez? – mutatott egy újabb darabot, s közben a keze a vállamról éreztem, ahogy lassan lejjebb csúszik, s a seggemre téved, majd a farzsebembe kezdi pihentetni tenyerét. Enyhén találtam rámenősnek a lányt. Kikerekedett szemekkel Zaynre pillantottam, akin láttam, hogy nem győzi visszatartani a röhögést. Tudtam, hogy látja, mi történik mögöttem, így direkt el is fordult. Figyeltem, ahogy a válla rázkódik a halk nevetéstől, én viszont korántsem élveztem annyira a helyzetet. A lány nem volt csúnya, de nekem nem nyerte el a tetszésemet. Sokkal inkább voksoltam volna arra a szőke hajú, fiatal hölgyre, mint erre a rámenős libára. Mert ez tényleg az volt. Jó, hogy helyben nem teper le itt, az üzletben, gombolja ki a nadrágomat, és… szóval, igen.

- Mit szólnál, ha meginnánk este együtt valami italt? – húzódott, ha lehet még közelebb, s rögtön a lényegre tért. Körülbelül két másodperc alatt kellett kitalálnom magamnak valami alibit, hogy az esti iszogatás ne történjen meg vele. Vagy lehet, hogy épp itt lett volna a megfelelő alkalom arra, hogy elengedjem magam és felejtsek? De hát a felejtés nem feltétlenül abban kell, hogy kibontakozzon, hogy leiszom magamat és tudatomon kívül fektetem le az ismeretlen lányokat… Az nem teljesen én volnék.

- Sajnos – hangsúlyoztam erőteljesen – ma este nem lehet. Más programom van – szívtam be ajkaim, s csupán reménykedtem, hogy nem szúrta ki azonnal, hogy nem éppen mondtam helyeset. Az igazság az volt, hogy semmi tervem nem volt sem az estére, sem pedig a további napokra. Egy percre a pénztárnál álló lányokra pillantottam, akik úgy tűnt, izgalommal, s köröm rágva figyelik az eseményeket. Talán ez a nő lenne a főnökasszony? Talán ő mindenkivel ennyire piszkosul rámenős? Biztos, hogy nem szűz. Na, jó, azt hiszem túl messzire mentem.

- Kár – biggyesztette le ajkait – azért ezt odaadom, hátha meggondolnád magad – kacsintott kék szemével, majd a kezeim közé fúrt hosszú ujjaival egy krémszínű, domború névjegykártyát.

- Ez igazán… kedves – köszörültem meg a torkom, s kezdett kissé visszataszítóvá válni számomra a nő. Egy gyors mosolyt eresztettem meg felé, majd kibontakoztam furcsa öleléséből, és a már teljesen felcuccolt Malikhoz siettem.

- Na, meg van az esti programod? – nevetett, s közben a kassza felé sétált.

- Ugyan már – intettem le, majd lassan követtem. Én nem találtam semmi figyelemre méltót ebben az üzletben.

- Nincs egy felesleges papír nálad, kislány? – kérdezte barátom a pénztárnál álló, nemrég látott, szőke lánytól. Nem igazán értettem mit akar tőle, bár mélyen azért reménykedtem, hogy semmiféle telefonszám vagy lakcím ne kerüljön hozzá. A fiú örömittas szempárjával találkoztam össze, mire rosszallóan megráztam a fejem. Majd végzett az írással, a fizetés után még hátrafordult, s rákacsintott a lányra.

- Gyerünk már, haver.

- Hé, lazulj már el. Nekem már legalább megvan az esti programom – nevetett, majd elhagytuk a központot, s a kocsim felé sétáltunk.

- Remélem, nem kapok majd ismeretlen hívásokat – figyelmeztettem játékosan.

- Nem, dehogy – vont vállat, majd a hátsó ülésre helyezte a szatyrokat. Én is így tettem, majd beszállva a kocsiba, beindítottam azt, végül a gázra taposva elindultunk a szállodánk felé.

Az idő olyan hét, talán nyolc körül járhatott már. Zayn a szobájában az új ruháit pakolgatta, míg én a teraszon ültem egy whisky társaságában. Magasról figyeltem a város fényeit, a gyors járműveket, s a folyót, mely színes fényekkel volt kivilágítva. Igazság szerint gyönyörű látvány volt. A poharamban a jégkockák már majdnem teljesen elolvadtak, s az üveg a kezemben már-már nedvesé vált a hideg italtól. Belekortyoltam, s pár pillanatig a számban tartottam a nedűt, majd élveztem, ahogy lenyeltem, s így az alkoholnak engedtem, hogy átjárhassa testem minden pontját. Hallottam, ahogy a terasz ajtaja elhúzóik, s újabb társaságom akad.

- Hogy vagy? – rajzolódott ki mellettem Zayn alakja.

- Semmi para – néztem fel az égre, majd lehunytam a szemeim, s nehezen vettem a levegőt. Amely valljuk be nem éppen volt már nyári meleg, jóval inkább hűvösnek mondható.

- Ennek örülök – közölte, majd ahogy elhaladt előttem, éreztem a parfümjének illatát.

- Mellesleg hová készülsz? – kérdeztem, de nem felelt. Gyanúsnak tűnt.

- Csak azt ne mond, hogy azzal a lánnyal… - esett le időközben. Aztán csöngettek. A hang átjárta az egész helyet. Szemeim kipattantak, majd felálltam. Malik megrázta a fejét, elnevette magát, majd a hang irányába indult.

- Nehogy beengedd! – kiáltottam utána.

- Zayn! – semmit sem ért a szavam. Kijelenthettem, hogy a barátomnak elment az esze. Utána siettem, de még az ajtó előtt elbújtam a fal mögött. Hallottam, ahogy valamit sugdolóznak, majd lesett a dolog végül. Beugrott minden: mikor az üzletben voltunk, Malik a címünket írta le a lánynak, aki most megjelent. És nem a srácnak van vele programja, hanem nekem! Zayn Malik kerítőnek csapott fel. Ahogy hallottam, a barátom teljesen elhagyta a lakrészünk területét.

- Harry? – szólalt meg a lány, akinek mellesleg még a nevét sem tudtam. Zaynt valószínűleg meg fogom ölni.