My Dad...

Sziasztok!

Hogy őszinte legyek, elég sokat gondolkozom a folytatáson. Nagyon úgy tűnik, hogy szeretnétek II. kötetet, és ha tényleg így lesz nekem már van is egy ötletem a folytatáshoz kapcsolódóan, ami nem hagy nyugodni egészen pontosan két hete. Azért továbbra is várom a szavazatokat, és persze Köszönöm az összes értékelést az előző részhez! Ja, és ma fél éves a blog! :D Ez nagy szó, hisz pontosan 6 hónapja követitek nyomon a történetemet...Figyelem! Felpörögnek az események! Íme a 43.! Jó olvasást...!

“Az elme önmagában képes a Poklot Mennyé, a Mennyet Pokollá változtatni.” 

Cher Brooks

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyzetben leszek. Na jó..lehet bárki ilyen helyzetben,de Én hat-hét hónappal ez előtt, ég nem gondoltam volna, hogy éppen Harry Styles-al fogunk azon izgulni, hogy vajon lesz-e közös gyerekünk.  Számomra elég fura belegondolni, hogy elehet, egy gyermek fejlődik a szívem alatt.No, de persze ez így volt mindaddig, míg az a kis tesztecske meg nem bizonyosított arról, hogy ez nem így van. Azért elég korai lenne 19 évesen egy gyerek, nem? 

-Nem! -feleltem Harrynek, majd reflexszerűen öleltem át. Úgy látszik neki is hatalmas kő esett le a szívéről, ugyanis miközben ő is ölelt, éreztem valami különlegeset. De ez az érzés el is múlt azonnal, ahogy megláttam az arcát.

-Most meg mi van? Te nem örülsz? - ejtettem el is kis kacajt, majd elhúzódtam tőle.

-Hát..de. Csak azon gondolkoztam, vajon mi is lenne a neve, ha lány lenne...- vette elő azt a Harrys mosolyát.

-De ha szeretnéd, még összehozhatjuk- invitált az ágy felé a szemével.

-Ugye csak viccelsz? - nevettem. Erre egy "talán" fejet vágott, leült az ágy szélére, majd az ölébe húzott. Ismét megcsapott kellemes illata, amelyet imádok magamba szívni. A látvány teljesen magával ragadott, és gondolom leragadhattak szemeim rózsaszín, csókos ajkain, ugyanis azonnal enyéim után kapott. Miközben göndör fürtjeivel játszadoztak ujjaim, az ő keze combomon pihent, másik keze pedig a pólóm aljával ügyködött. 

-Mit szólnál, ha bemutatnálak a világnak? - szólalt meg hirtelen.

-Hogy mi? - kérdeztem vissza értetlenül. Na várjunk...leesett.

-Mondjuk kezdjük egy közös képpel.- mosolygott édesen. Erre én csak egy nagyot bólintottam, majd figyeltem, ahogy előveszi laptopját, majd közelebb bújik hozzám. Mindketten eleresztettünk a kamera felé egy mosolyt, majd egy mondat kíséret után Haz megosztotta Twitteren.

@Harry_Styles: I love you! Xx 

A kiírás láttán elmosolyodtam és talán egy árnyalattal pirosabb is lehetett az arcszínem. De azért aggódom...Kíváncsi leszek a rajongók reakciójára.

-Édes vagy, mikor elpirulsz. - nevetett, és pedig hátradőltem az ágyon.

-Tudod..-folytatta- lesz egy pár interjúnk délután, ahol a rajongók is tehetnek föl kérdéseket, és ha a nevedről kérdeznek, akkor...

-akkor..

-nem titkolhatjuk sokáig.-tért rá a lényegre. Végül is nincs mitől "félni". Hisz az a lényeg, hogy Harry szeret és a többi nem számít. De addig, amíg semmi rossz hírt nem terjesztenek, és nem lesz semmi botrány, addig jók vagyunk. De most úgy érzem minden olyan jó, és nem is történik semmi. Talán ez a Vihar előtti csend? 

-Nézd csak! - zökkentett ki Szerelmem gondolat menetemből.

-Te jó ég. Hisz ez több, mint amire számítottam! - csak ámultam a több, mint 65 ezer retweet és 57 ezer kedvenc láttán. Beleborzongtam, hogy ez mégis milyen sok ember. Mikor én még kiírtam valamit, jött rá maximum 5-6 , nem ezres nagyságú...Azért a hozzászólásokat látván, egyből jobb kedvem lett. Sokan írták, hogy "De szép pár vagytok" meg "Harry, végre találtál egy normális lányt. Sokáig!" és hasonlók. Persze jött egy-két rossz indulatú i, de arra nem térnék ki. 

-Látod? Én tudtam, hogy szeretni fognak!- mosolyodott el kajánul. Erről a mosolyról eszembe jutott valami. Hirtelen beindult a piszkosabbik fantáziám, s fölkeltem az ágyról, majd kiléptem a szobából. Ahogy lenéztem, nem hallottam hangokat, s nem is láttam embereket, ezért visszamentem Haz szobájába, majd visszahuppantam mellé az ágyra. Lazán elhúztam előle az Apple terméket, s lecsaptam tetejét. 

-Most mit csinálsz? - kérdezte zavartan. Én csak egy kacsintást ejtettem el, majd a hangfalak felé vettem az irányt. Be kapcsoltam C.A. your body c. számát, majd jó hangosra tekertem a hang erőt. Van egy olyan szólás, hogy onnan tudod, hogy felnőttél, ha a hang erő gombot már balra csavarod. Nos, úgy látszik én még nem nőttem fel.

Egy mozdulattal kihúztam a gumit a hajamból, majd eldobtam azt a szoba egyik pontjába. Elő vettem a szexi énem, ha mondhatom így, s az ágyon ülő barátom felé kezdtem lépkedni a zene ritmusára. Mikor odaértem, egy puszit nyomtam a szájára, majd megpördültem és a zenére kezdtem táncolni. Persze mindezt előtte, csak hogy kicsit játsszak vele. Gondolom rá jött a tervemre, mert föltápászkodott az ágyról, s fenekemre helyezte jobb tenyerét. Erre elkezdtem csípőmet, s fenekemet mozgatni, majd ránéztem a vállam fölött. Egyik kezemmel fejét közelebb húztam arcomhoz, majd belecsókoltam a nyakába. Maga felé fordított, majdnem bírtam tovább, s szinte letéptem róla felsőjét. Mutató ujjamat végighúztam mellkasán, s ismét nyakát kezdtem csókolni. Ekkor ledöntött az ágyra, s lehúzta rólam pólómat, s közben ezt hümmögte:

-Most már nem szabadulsz meg tőlem! - azzal lágy csókot adott, majd nyelveink gyönyörű táncot kezdtek járni. Minden egyes érintéssel egyre jobban magaménak éreztem, s azt hiszem ő ugyan ezt érezhette. Ismét átjárt az a különleges érzés, amit minden alkalommal, mikor vele vagyok; érzem.

Harry Styles

Már az első pillanattól kezdve tudtam, mire megy ki a játék. Főleg, hogy a zene is amit bekapcsolt, megszilárdította bennem a tudatot. A kis játék után ledöntöttem az ágyra, majd ott folytattuk az érzéki csatát. Gondoltam egyet, s lehúztam róla nadrágját, így testét már csak a fehérneműje borította, majd fenekénél megemeltem, s a falhoz sétáltam vele. Felsőtestét megfeszítette -ezzel elérte, hogy még jobban kínozzon, ugyanis szinte már magától tartotta magát rajtam. Már ha értitek a célzást.- és az övem csatjával kezdtem bíbelődni. Azon az elven mentem, hogy ha az előbb Ő próbált velem játszadozni, most én fogom húzni az agyát.Épp belekezdtem volna egy kis akcióba, mikor megszólalt egy hangos zene Azt hiszem a Marry you című szám tombolt, mikor már épp le akart szállni az ölemből a drága.

-Föl ne vedd!- húztam újra föl magamhoz.

-És ha fontos? 

-Visszahív.- feleltem, majd lágyan megcsókoltam.Egy darabig rajta, jobban mondva benne tartotta ajkait enyémben, de láttam rajta, hogy aggasztja az a telefon.No meg éreztem, hogy ma nem fog a kis játékunk befejeződni. Vagyis..Na jó. Ha így jobb, akkor a mai kis játékunk nem fog egy simogatós, ölelkezős dologgal befejeződni. Jobbnak láttam most abbahagyni, még mielőtt el sem kezdenénk.

-Ha nem akarod, akkor ma nem. - simítottam végig arcán.

-Jó...-felelt hanyagul, majd letettem ölemből, s fölkaptam magamra a pólóm.

-Mi a baj Brook? - kérdeztem, miközben hátulról átöleltem, s államat fedetlen vállára hajtottam.

-Semmi, Harry. - ismét egy hanyag válasz. Rendben, akkor hagyom. Ha nem akarja, nem mondja el. Biztos csak valami női ügy... Ekkor kopogtattak az ajtón, majd egy perccel később megjelent benne a hang okozója is. 

-Hopp, Rosszkor? - mosolygott kedvesen Eleanor.

-Nem dehogy, mi csak öltözünk/beszélgetünk. -feleltük egyszerre Cherrel, majd összenéztünk és mindhárman elnevettük magunkat.

-Aha látom - perverzkedett. Jajj, ne! Már ő is el tanulta Loutól! - Brooke ha kéz vagy lejönnél? 

-Persze- azzal kiment, majd kettesben maradtunk. 

Gondoltam, már úgysem csinálunk abban a két órába semmit, amíg el nem indulunk az interjúkra, ezért ismét elővettem  laptopomat, majd netezni kezdtem. Ránéztem a nemrég föltett közös képünkre, amihez elég sokan írták, hogy csináljak közös Camot, és kérték, hogy írjam le a nevét. Hogy kibújjak a kérdések megválaszolása alól, inkább írtam nekik egy üzenetet: 

@Harry_Styles : Ma interjúk és fotózás. Nem sokára Ti is láthatjátok a képeket! Xx 

-Harry! - sikított halkan a mellettem pakoló barát nőm. Bevallom, egy kicsit én is megijedtem a hirtelen jött hangtól. A telefonját szorongatta. Gondolom a hívójára reagált így.

-Anyu hívott. - folytatta szomorúan.

-És? - mosolyogtam. - Még nem is mondtad, hogy hogy fogadták az ideköltözésed. -erre lesütötte szemeit, majd leült mellém.

-Tudod, Harry. -kezdte, majd nyelt egy nagyot elég látványosan- Mikor elmondtam nekik a hírt, hát..elég csúnyán összevesztünk. Igazából nem akarták, hogy idejöjjek, sőt még a nő-ügyeidet is előhozták.

-Ezt miért nem mondtad? És azóta nem is beszéltetek? -Jó, mondjuk az addig természetes, hogy nem rajonganak a dologért, hogy a lányuk elköltözik, de hát már 19 éves!

-Nem. -húzta fintorra a száját. Éreztem, hogy szüksége lenne most egy ölelésre, ezért karjaimba zártam. 

-Egyébként mikor indultok? - váltott témát.

-Hova? - kérdeztem értetlen fejet vágva, ami felnevetett, majd a képernyőre mutatott. 

-Ja, hogy a fotózásra? Két óra múlva. Eleanor is jön, el lennétek. -adtam egy ötletet, majd kibontakozott az ölelésemből. Megrázta a fejét, majd fölállt és kilépett a szobából. 

Egy ideje már egyedül ülhettem a szobában, mikor rátaláltam egy nekem szánt üzenetre a neten.

Eleanor Calder

Mikor beparkolt a kocsi Loékhoz, a ház teljesen csöndes volt. Na jó, azon kívül, hogy a Yor Body ordított valamelyik szobából, azon kívül csak Louis és az Én beszélgetésem hallatszódott.

-Hol vannak a többiek? 

-Harry és Brooke itthon, Niall meg a szobájában, gondolom.

-Ahogy hallom elvannak -céloztam itt a dübörgő zenére, melynek hamarosan vége is lett. Barátom erre csak egy fintort vágott, aztán elindult a konyhába.

-Kérsz valamit? - ölelt magához, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra.

-Most nem - mosolyodtam el, majd kilépve a konyhából azonnal Hary szobájába indultam. Gondolom itt van Cher is. Nehogy megzavarjak valamit, illedelmesen kopogtam majd egy perc várakozás után benyitottam.

Talán negyed óra múlva halk topogásra lettem figyelmes. Na igen..Cher szaladt le a lépcsőn egyenesen mellém a kanapéra. Letettem a kezemben lévő Elle magazint, amit még otthonról hoztam el az asztalra, majd megöleltem barátnőmet.

-Szia El! Mit keresel itt? -mosolygott - Na jó, ez elég hülyén hangzott..

-Igazából Lou volt nálam és fölajánlotta, hogy jöjjek el hozzájuk. És most itt vagyok. Na de mesélj! megcsináltad a tesztet? - kérdezősködtem. 

-Ami azt illeti, meg. Még ma. DE nem volt túl jó ötlet. - tett hozzá egy gúnyos nevetést. 

-De hát miért? Azt akarod mondani, hogy...- lehet, hogy ennek nem örülni kéne, bár én sem örülök, de mégis csak egy gyermeket hord a szíve alatt.!?

-Jaj, nem dehogy! Csak, tudod Harrynek beindult a fantáziája. - mosolygott még mindig. Szóval nem terhes. 

-Akkor tőletek jött a zene? -tettem föl a következő kérdést, majd Lou sétált ki a konyhából.

-Én már itt sem vagyok! - tette föl a két kezét védekezés képpen, majd elindult föl a lépcsőn.

-Inkább elmesélem mi történt- temette arcát a tenyerébe, de azért láttam, hogy az ezer wattos mosolyt sehogy sem tudja levakarni arcáról. 

-Szóval, reggel elmentünk megvenni a tesztet és miután megcsináltam, kiderült, hogy mégsem vagyok terhes. Aztán készítettünk egy közös képet, amit feltöltöttünk a netre, vagyis most már ismer a világ. Legalábbis Harry szerint.Után pedig hát, öhm..ha így tetszik eldurrant az agyam és előjött az az énem, amit Haz nagyon szeret. Remélem érted mire gondolok. -  nevetett - Majd jöttél te, onnantól pedig tudod. 

-Te jó ég! Na had nézzem meg azt a képet! - vettem elő a telefonom, majd, nos...:

-Cher.Minden a ti képetekről szól. - gondolom ez elég nagyképűen hangzott, de tényleg. 

-Jaj, dehogy. - mutattam meg neki a képet,amit már több, mint ötmillió nézettség kísért. Ekkor megcsörrent a telefonja, amit föl is vett. A hangja átváltott elég komollyá, majd idegesen le dobta a mobilját az asztalra. -megjegyzem le is esett a hátlapja, de ez nem fontos- 

-Mi történt? - kérdeztem félve.  Csak megrázta a fejét, majd remegő hangon így felelt:

-Az apám..- azzal az ajtóhoz rohant, majd fölvéve csizmáját s kabátját dühösen távozott a lakásból. Mire eszméltem, már egy taxi állt a ház előtt. 

-Cher várj! - kiabáltam utána. Nem hallotta, de azt még láttam, hogy könnyes az arca. Sír...

 Két perccel később én is bementem a házba, majd a sokkból, ami az előbb történt, még mindig nem eszméltem föl. Lou rázogatására "ébredtem föl". 

-Mi..Mi van? - ráztam meg a fejemet. 

-Hol van Cher? Mi történt? Eleanor! 

-Ne..Nem tudom.. - feleltem még mindig remegő hangon.

-Ülj le kérlek, és mondd el mi történt! 

-Valaki fölhívta, aztán ledobta ide a mobilját - mutattam az asztalon lévő készülékre- aztán elment egy taxival. -haraptam be alsó ajkam.

-Mi? - húzta össze szemöldökét Harry. - Nem mondott semmit?  

-Azt mondta, hogy az Apja...-azzal Haz fölállt, majd az ajtóhoz sietett. 

-Most hová mész? - kérdeztük egyszerre.

-Megkeresem.

-Várj, veled megyünk! 

Már fél órája járjuk London utcáit, persze kocsival. De még mindig semmi. Már átnéztük az eddigi összes szórakozó helyet, az éttermeket, a kávézókat, de egy helyen még nem voltunk. De arra a legrosszabb esetben sem számítanék, hogy Ott van.

-Harry! Paul írt, hogy egy óra múlva jön értünk. Indulunk a fotózásra. - szólalt meg Lou.

-Én nem megyek. 

-Harry, figyelj. Tudom, hogy elő fog kerülni, és tudom, hogy megtaláljuk, de azzal, ha most nem jössz el a fotózásra és az interjúkra, azzal még nagyobb botrányt csinálsz, mint Brook eltűnése. - nyugtatta legjobb barátját Louis. Azzal Harry bevet egy éles kanyart, majd elindult a hazavezető úton.

Cher Brooks

Gondolnád, hogy egy hír, ennyire megváltoztathatja a hangulatod? A gondolatod, a nézőpontod, akár az Életed? Nos, én sem gondoltam volna. A hír, ami ráadásul a saját anyámtól jött. A hír, amit akármennyire is haragudtam a szüleimre, elfelejtet velem. Vagy csak jobban szétmarja a kapcsolatunkat? Egy dolog biztos, nem akarom, hogy megszűnjön ez a kapcsolat. És az is biztos, hogy a baj, összehozza a barátokat/családot. Egyszóval bárkit. De az még biztosabb, hogy már egy órája sírva ülök egy kórterem előtti kórházi széken, és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ne haljon meg. Minden gondolatom megszűnt, mikor a biztonsági őrök, az ordítozó és könnyező anyámat hurcolták el előttem, majd leültették a mellettem levő székekre és nyugtatgatták. 

-Cher! Ohh, Cher! Kislányom, végre láthatlak. -emelkedett föl helyéről, majd próbált megölelni. Én elléptem előle, majd megráztam a fejemet egy fintor kíséretében. 

-Anya! Most mégis mit kellene tennem? Csodálkozol, hogy nem ugrok a nyakadba azonnal? Akkor kellett volna gondolkoznod, mikor elköltöztem Harryhez. 

-De..

-Nincs de, anya. ha annyira érdekelt volna a jövőm, akkor rég hívtál volna, és nem az lenne a témánk, hogy azzal hívsz föl, hogy az apám meg fog halni. 

-Kérlek, bocsájts meg. - szánakozott. Igazából haragszom is egy kicsit magamra, hogy így beszéltem Vele, de hát miért viselkedett úgy, ahogy? Épp szólni akartam, mikor a műtő ajtaja nyitódott és egy orvos lépett ki rajta. Felénk közelített...