And i you, only you

Sziasztok!

Késtem, és sajnos rengeteget... Sajnálom, ígérem többet nem fordul elő, de a nyomós oka az ötlet és a folytatás volt. Később kiderül, mire is gondolok,de itt a várva várt rész és a lényeg; Köszönöm a 20 véleményezést és a 5 kommentet Íme a 46.!

U.i.: Létre jött a blog Facebook oldala is, amely egy régebbi szavazás kért eredménye. Megtalálhattok rajta friss infókat,  az új részekkel kapcsolatos ízelítőket és játékokat:) Úgyhogy Katt&Lájk -> MY WORLD IS LIKE NOBODY ELSE'S  

xx Cher,

...1 héttel később...

Egy hét... Összesen ennyi idő telt el azóta, hogy megkaptam apám halál hírét. Egy hét. Ennyi telt el azóta, hogy megtudtam, nem igazán áll valami fényesen a kapcsolatunk Harryvel. Egy hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy megtudtam; anyám New Yorkba menekült. Csupán csak ennyi idő telt el azóta a borzalmas nap óta, amely lehet, hogy jobban megváltoztatta az életemet, mint az, hogy találkoztam a One Direction-val. Amikor Hazzának elmondtam, hogyan is döntöttem apám kérésével kapcsolatban, nos... kissé kiakadt, hogy miért nem engedem, hogy velem jöjjön. Bár szerintem ezt ő is pontosan tudta, hogy nem jöhet velem, hisz ott a banda. A koncertek, interjúk és fotózások. Talán csak hirtelen felindulásból mondta, de nem is lényeges, hisz' a kis veszekedésünkre rá egy órával közölték a fiúkkal, hogy New Yorkba kell utazniuk egy nem is akármilyen koncert miatt. Meghívást kaptak a Madison Square Garden arénába, amit persze el is fogadtak, hiszen ki utasítana el egy ilyen fellépést?

Sajnos több rossz oldala is van ennek az utazásunknak. Még csak negyedik napja, de az én drága édesanyámat nem találtam a megadott címen. Gondolom megtudta, hogy utána jöttem és most fél, hogy mi lesz. Igazából én is félek, hogy mi lesz, mert már elterveztem a dolgokat -sajnos- amiért előre tudom, hogy egy életen át fogom kínozni magamat... A másik pedig, hogy Harryvel szinte - na jó, semmit - nem beszélünk. Az MSG-es koncert után egyik este sem jött haza a hotelba, s a többiekkel is csak találgattunk -bár szerintem inkább csak nem mondták meg- hogy hol is van. Ha pontos akarok lenni,akkor úgy mondanám, hogy az életét az újságokon és a médián keresztül követem. 

A többiekről? Nos... Zayn és Perrie úja együtt vannak, és boldogok. Pezzel az elején nem volt jó kapcsolatunk -hmm..régi emlékek- de azóta kibékültünk és nagyon jól el vagyunk. Újabban trend lett a Twitteren a #Zerry és #PHairP és hasonlók. 

Louis és Eleanor szintén a régiek maradtak. Szeretik egymást, s minden idejüket együtt töltötték/ik a koncert után. -Egyébként most valahol épp a Times Square-en sétálgatnak-.

Liam és Danielle pedig a "kis" szünet után ismét egymásra találtak és ezt meg is látni, hisz Li sokkal boldogabb és látjuk már azt az igazi mosolyát. Daniról szintén elmondható ugyanez. Sajnos Danit az egyik Square-n megtámadta egy rajongó, de semmi baja nem lett. #LiamandDanielleLove

Niallerel pedig fölfedeztük a város legjobb kajáldáit és boltjait. #WeLoveNialler

Harryt pedig mondanom sem kell. Ahogy az előbb említettem nem beszélünk, sőt újabban összehozta a média Taylor Swiftel, ami persze nem igaz -legalábbis ezt állítja-.

És végül Én. Van egy mondás, miszerint a Drectionerek jobbak, mint az FBI. Bármennyire is érdekes, igaz! A képet, amit Hazz kiposztolt a Twitter profiljára -amin ketten vagyunk- onnantól mindenki próbálta kitalálni, kideríteni, hogy ki is lennék Én. Sajnos vagy nem sajnos kiderítették, hogy hány éves vagyok, hol lakom, mikor születtem, a nevemet, a kapcsolataimat és nővéremre is rájöttek... Tulajdonképpen onnan tudtam meg, hogy ismernek, mikor Niallel elmentünk az előbb említett helyekre, s a taxiból kiszállva záporoztak felénk a kérdések és mindenki képet akart velünk készíteni. Nem sok, olyan húsz-huszonöt rajongó... Bőven elég volt ennyi arra, hogy pánik rohamot kapjak és kitérjek a kérdések elől, s ezért berohantam az egyik legközelebb lévő boltba. Aznap persze már nem is mentem sehová, csakis arra összpontosítottam, hogy próbáljon megszűnni a hotel előtt lévő rajongók tömege és persze hangja. 

Már csak négy nap és hazautazunk. Jobban mondva hazautaznak a Fiúk és barátnőik. De erről majd később. Jelenleg a hotel halljában várakozok, hisz megbeszéltünk Harryvel egy találkát -végre-. Az eddigi három nap alatt, most találkozunk másodjára...- már az első napon próbára illetve interjúkra mentek, így Danival és Perrievel töltöttem a napom-. A nagy gondolkodásom közepette megzavart egy hangos ricsaj és vaku villanások. Bár ne néztem volna oda... Úgy tűnik ma sem megyünk sehova. Harry barátom lépett be azon az ominózus üveg ajtón két testőr kíséretében. Ahogy intettem neki, egy halvány mosoly ült ki az arcára, s ezt látván én is eleresztettem felé egy mosolyt. Mellém érve, másoknak nem láthatóan kézen fogott, s látó távolságon kívülre vont. Ott aztán két kezét derekamra tette, így közelebb vonva magához, s ajkait enyémre tapasztotta, s egy hosszú csók erejéig ott tartotta. Már nagyon hiányzott az érintése, s jelenléte. De ha arra a pár másodpercre is, az egekben éreztem mellette magamat. 

-Hiányoztál.- öleltem magamhoz újra.

-El sem tudod képzelni, mennyire.-folytatta mondatomat. Mélyen szemébe néztem, majd kinéztem az őrjöngő rajongókra és a lesben álló fotósokra.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet elmennünk? - vágtam egy furcsa fintort, amin halkan felkuncogott, majd egy jobb ötlettel állt elő. Khm...
-Hé, nem lesz semmi gond... -kezdte, de éreztem, hogy ez a gondolat befejezetlen maradt, s már folytatta is- de ha szeretnéd fönt is találunk programot.- bökött fejével a lkoztályok felé. Ekkor láttam meg fején a sapkát, amit ezidáig észre sem vettem, hogy ott van, és ha lefotózták, már pedig biztos, hogy lefotózták, akkor lesznek újabb találgatások, hogy vajon nővel töltötte-e az éjszakáját. 
-Mit is mondtál a sapkáimról? -vont közelebb magához, s nevetve kiljebb csúsztunk, így elérve egy hatalmas sikolyt, mely a rajongóktól származott. 
-Gyere! - ragadta meg kezemet, s kéz a kézben távoztunk két testőr kíséretében a szállodából. Mindenki a kettőnk nevét kiabálta és a sikítozó rajongók tömegében megpillantottam egy lányt - bár elősször a kezében tartott tábla tűnt fel- ki egy hatalmas piros táblával a kezében ugrált melyen ez a felirat volt:

"UTÁLUNK CHER BROOKS!

CHER! NE ÉRJ A MI HARRYNKHEZ!

HARRY! KÉRLEK VEGYÉL EL!"

Azért kicsit megijedtem. Egyrészt a hirtelen jött ismertségtől, másrészt pedig, mert nem akartam, hogy utáljanak az emberek. Egyáltalán nem volt szükségem utálkozókra, hisz' ezzel csak azt érik el, hogy... semmit! Szóval miután megláttam, megláttuk azt a rajongót Hazza jobban magához húzott, s beültünk a nekünk fenntartott fekete Audiba, s elhajtottunk. Bár nem az időjárással foglalkoztam, arról is szót kell ejtenem; lehet, kicsit jobban föl kellett volna öltöznöm, hiszen a sötétkék csőnadrágon, a párduc mintás félcipőm, a barna hosszú ujjas pulcsin és egy világos barna kabáton kívül semmi egyéb nem volt rajtam. Egy sapkát igazán bedobhattam volna a táskámba... No' de ilyen izgalmak közepette ki foglalkozna az időjárással? -mint mondtam-. Az úz közben hosszasan ecsetelgettük barátommal az élet nagy dolgait, a rajongókat, s kettőnket. Fölmerült azért bennem a kérdés; Vajon van valami köze Taylor Swifthez? Hát... nagyon azon voltam, hogy nehogy kicsússzon a számon a kérdés, mert nem akarok féltékenykedni, de már mindenhol csak ők vannak, meg a mi szakításunk. Remélem ezzel a jelenésünkkel megint elindult valami mozgalom, s a média visszacsinál Mindent. A rövid autókázás után, megérkeztünk egy gyönyörű helyre, ahová szerencsére nem követtek a rajongók. Bár még nem tudtam mi is a hely -talán egy étterem?- de kívülről ígéretesnek tűnt bemenni. A megérzésem tényleg nem csalt, hisz egy étterembe jöttünk. De nem egy unalmas helyre, -mint általában ezek a helyek szoktak lenni-, hanem egy emberektől nyüzsgő, vidám helyre. Elfoglaltuk a nekünk lefoglalt helyet, ahol egy átlátszó vázában egy szál vörös rózsa pihent.

-Olyan jó itt.- néztem körbe vidáman.

-Én is szeretem ezt a helyet... Tay mutatta tegn...-megakadt a mondatában, majd köhögött egyet, mintha rosszul mondta volna.

-Ki az a Tay? - bár tudtam,legalábbis sejtettem, hogy kibe is botlott bele a nyelve, azt akartam, hogy ő mondja meg. 

-Áhh, csak egy régi barát. - sajnos pont jött a pincér fölvenni a rendelésünk, ezért nem tudtam tovább vini egy beszélgetést, de úgy éreztem nem is kellett. Magától vége lett volna, ugyanis felőle lezártnak minősült a téma.

Miután kihozták az italainkat, s végül a kívánt ételt, az elfogyasztásuk után egy másik irányba terelődött a beszélgetésünk.

-Mit terveztél még mára? - kortyoltam bele az italomba, s közben erősen arcát kémleltem.

-Hát... ami azt illeti... együtt tölthetnénk az estét. - húzódott arcára az a bizonyos perverz vigyor.

-Pontosan mire gondolsz? - haraptam be alsó ajkamat, majd fejemet kissé ledöntöttem, s szememmel úgy néztem föl rá.

-Valami hasonlóra...-hajolt át az asztalon óvatosan, s lágy puszit adott az arcomra.

-Hm... nem biztos, hogy elég lesz. - forgattam meg szememet bal irányba, s újra beharaptam alsó ajkamat.

-És egy ilyen megteszi? - hajolt át újra az asztalon, ám ezúttal egy csókot kaptam ajándékba.

-Tökéletes. - eresztettem felé egy mosolyt, majd megcsörrent a mobilja.Egy "nincs egy szabad percem se" mondat után kivette zsebéből a készüléket, majd lassan odapillantottam a kijelzőre. Sajnos pont eleget láttam ahhoz, hogy fölálljak az asztaltól és eltűnjek a helységből.

De nem tettem, mert tudtam, hogy akkor rájönne, tudom, ki is az a bizonyos Tay.