II.kötet - 2.fejezet - Good advice was!

 Sziasztok!:)

Megérkezett ez a rész is.  Ebben a részben már alakulnak a dolgok, de az előzőt rész bár tudom, hogy kissé unalmas lett a történések miatt, de remélem ez már elnyeri a tetszéseteket. Remélem meglesz a hatás mindenkinél!:) Aztán... A második kötetben egy kis újítást is véghez viszek: A srácoknak, egy másik, kibontakozó oldalát olvashatjátok majd fejezeteken keresztül, de valahogy be kell indítani a történéseket ugyebár. Nos remélem tetszeni fog ez az oldaluk is, hiszen lehet, hogy szokatlan és nem olvashattok mindenhol ilyen formát. 

Ezúton is kérek Mindenkit, aki elolvasta a részt, vagy aki netán idetéved, esetleg kedveli a blogot, hogy Szavazzon ezen a blogversenyen erre a blogra!:)   KATT KATT

 zene(ajánlott a fejezet első felére) - zene(ajánlott a fejezet második felére)

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget s a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát,a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a tiéd lehet. Ha megtanulsz vele bánni..."

Cher Brooks

Valójában fogalmam sincs arról, hogy mit miért csinálok. Valószínűleg egy másik tudatállapotba kerültem, mikor megcsókoltuk egymást… ismét. Mikor a csókjaink kezdtek egyre szenvedélyesebbek és követelőzőbbek lenni, Niall hirtelen megszólalt két csók között.

-Harry miatt jöttem. – egy darabig tulajdonképpen föl sem fogtam a súlyát kijelentésének, de aztán leesett. Magam elé bámulva kezdtem el töprengni azon, hogy most mi a franc is történik.

-Mond még egyszer… - suttogtam még mindig magam elé, ami látszólag megijesztette.

-Tu…- kezdett bele a magyarázkodásba, de én azonnal leállítottam.

-Na jó, elég! Niall, én ezt már… már nem bírom. Elegem van. Nem vagyok képes túltenni magamat ezen. Beleőrülök, hogy hónapról hónapra, hétről-hétre és napról- napra ugyan az miatt a dolog miatt kezdek el sírni. Rohadtul zavar, hogy sehogy sem bír megoldódni. Azt hittem, hogy könnyebb lesz, de neeem! Ez egyre rosszabb. Félek kilépni az utcára, mert elkap egy fotós, és azonnal a múltunkat kezdik el írni. Félek fölugrani a netre, mert csak támadások érnek. –ugrottam föl a kanapéról, s a kandalló feletti képek felé vettem az irányt. – És… itt van ez is. Én ezt nem bírom egyedül. Tudom, hogy Harry keres, és érdeklődik utánam. Tudom, hogy te is közvetítettél neki. De könyörgöm! Mikor épp fölvenném neki a telefont, azonnal rájövök, hogy mi is történt. Igaz! Valóban! Én is megcsaltam, de az csupán két csók volt! Érted? Kettő! Na meg te, de az már lényegtelen. – vettem le egy képet a kis polcról, melyen még apa és én voltunk. Hirtelen két kar fonódott körém, mely nyugtatóan ölelt át.

-Mi történt vele? – kérdezte halkan, s fejével a kép felé bökött. Azért örültem, hogy nem kezdte folytatni a témát a kitörésemnek.

-K-kivel? –kérdeztem félőn.

-Hát… rengetegszer figyeled ezt a képet. –folytatta halkan, s maga felé fordított.

-Baj van?

-Ö-ö… - kaptam gyorsan a tarkómhoz, s zavartan birizgáltam a hajamat. Hirtelen kiesett a kék keretes kép, melyen én és Apa ültünk egymás mellett a fűben. Egyszerre hajoltunk le érte úgy, mint a filmekben, s tekintetünk is összeakadt.

-N-nem bírom tovább… - suttogtam halkan, majd egy nagyot pislogott, s a következő pillanatban már mindkettőnk keze egymás arcán volt, s úgy közeledtünk testünkkel s egymás felé.

-Rendben, de te akartad – mondta halkan egy kacér mosolyt visszafojtva, majd a guggoló helyzetünkből a földre feküdtünk a kandalló elé, s ajkaink egymásra találtak ismét. Lassan, egyre közelebb került teste enyémhez, s egyre jobban nehézkedett rám súlyával. Nedves csókokat hagyott arcom, s nyakam minden egyes szegletén, s közben én szőke haját túrtam. Nyújtózkodva ült följebb, így elérve, hogy csípőmön üljön, majd értetlenül néztem föl rá. A nézelődéséből lassan, de rájöttem mit is keres. Egy kuncogást elengedve ülte följebb, s karoltam át a nyakát.

-Menj egyenesen, aztán jobbra. Az első.  – suttogtam fülbe, mitől lassan megremegett, amin szintén jót kacagtam magamban, majd fölállt, s elindult az általam megadott koordináták felé. Pár pillanat múlva már puha aljzatot éreztem magam alatt, s ismét egy rám nehézkedő testet fölöttem. A szobám. Újabb csókokat hagytunk egymás felső részén, majd a két lábam közé  beférkőzött, s úgy folytattuk tovább. Szerintem ezt a délutánt Ő sem így tervezte, de az utóbbi hetekben megtanultam valamit; gondolkodni sok esetben márpedig fölösleges, csak hagyd, hogy vigyen az ár.

-Tudod… az apám meghalt – kezdtem bele két csók között. Ahogy elért a tudatáig mit  is mondtam, hirtelen abba maradt minden mozgás, s csak figyelt engem.

-Épp, miután hazaértem… - folytattam, s közelebb furakodtam hozzá, ezzel jelezve neki, hogy folytassuk, amit elkezdtünk. Amíg nem beszéltem tovább erről az ügyről, igyekeztem lehúzni róla sötét, mély kivágású atlétáját, s a földre dobni. Lassan, s vágytól égve pillantottam végig kidolgoztt mellkasán, s egy csókot nyomtam kulcscsontja széleire. Ő is hasonlóan tett az én rózsszín felsőmmel, s fordított helyzetünkön. Ő került alulra, s ahogy igyekeztem erősen csípőjére ülni, újra hozzákezdtem a történetemhez.

-Csak elbúcsúzni maradt időnk… - hajoltam le hozzá, így mellkasunk közé, mér egy hajszál sem fért volna be. Végig csókoltam mellkasát, egész nadrágja alljáig,, majd Éreztem, hogy nem bírja tovább, s fölhúz magához.

-Meg egy pár jó tanácsra… - folytattam, s a kabala nyakláncát fogaim közé vettem, s úgy húztam magamhoz Őt. Élveztem a helyzetet és meg akartam vele osztani mindent, amit az apám mondott. Lehet, hogy Mi soha nem leszünk egy pár, de bár soha ne mond, hogy soha, ez egyenlőre túl komplikáltnak tűnik. Tulajdonképp’ fogalmam sincs, hogy Harryvel mi van, talán már nem is szeret és elfelejtett, s Niall csak ezzel kapcsolatban akart valamit mondani, de ha Ő így tesz, akkor valószínűleg a sors akarja így és nekem is el kell őt felejtenem. De ha ez tényleg így van, ahogy gondolom, akkor egy koncert semmit sem árthat, csak sebeket szakíthat fel, amelyeket nincs kedvem újból nyalogatni.

-Azt kérte tőlem... – engedtem el láncát, s fogaim közé vettem a füle mögötti érzékeny bőrfelületet. – Hogy mivel egyszer élek, ne hagyjam elúszni a pillanatot. – suttogtam már  fülébe, majd ismét fordult a pozíciónk, de már én általam.

-És melyik pillanatra gondolt? – suttogta fülembe, majd egy mozdulattal lehúzta rólam a szürke melegítőalsót, s rá ült csípőmre. Valójában én sem tudtam, hogy pontosan mire gondolt, mikor ezeket a szavakat mondta nekem a kórházi ágyon fekve, de lehet… talán a kérésére gondolt, vagy talán a szerelemre célzott…

-Talán ez, vagy ez… esetleg ez itt… - csókoltam minden egyes szónál arcának, s felsőtestének egy-egy részét, majd róla is lehúztam a szintén szürke nadrágját, s visszafeküdtem. Mosolygott a játékomon, majd közelebb férkőzött, s ujjam bele akasztottam fehér boxerébe, s fejem hátralöktem. Lábaimmal körülölelem csípőjét, így is közelebb érezve magamhoz Őt.

-Talán igazad lehet… -eresztettem felé egy mosolyt, majd nedves csókot nyomtam a felduzzadt, s kipirosodott ajkaira.

-Mmm…- szaladt ki száján a hang,  majd folytattam.

-Mégis elmegyek a koncertre. – mondtam ki végül, mire megállt ismét minden mozdulatunk, s csak a lélegzetvételünket lehetett hallani a szobában.

Niall Horan

Egy szemét és önző alak vagyok. Fogalmam sincs, hogy mi történt közöttünk, egyszerűen csak megtörtént. Egyszerűen nem értem magamat és ezt az egész helyzetet. Vrjunk… had vázoljam magamban; Tulajdonképpen nekem most egyáltalán szarul kellene éreznem magamat? Végülis nem feküdtünk le Brookeval és nem történt semmi durva, csak kóstolgattuk egymást. Úristen, most látom, ahogy a perverzebbnél perverzebb gondolatok cikáznak bennetek, de ne, hiszen ami történt megtörtént.

-E-ezt úgy érted, hogy tényleg eljösz a koncertre és találkozol a srácokkal? – kérdeztem kábán, nem mintha zavarna.

-Harryvel… - húzta el a száját, majd ismét magához húzott, de már csak egy ölelésre. Hogy őszinte legyek, féltem. Féltem, hogy kiderül, hogy Mi… hogy mi ennyire közeli kapcsolatba kerültünk. Féltem, hogy lesz valami árulkodó jele annak, hogy mi mit tettünk, s hogy megjelöltük egymást. Féltem, mert tudom, hogy amit nagyon titokban akarunk tartani valaki előtt, az előbb-utóbb kiderül számára. Márpedig az baj.

-Min gondolkozol ennyire? – szólalt meg hirtelen csilingelő hangja, majd arcomat felé fordítottam, s bevallottam mindazt amin eddig gondolkoztam.

-Addig oké, hogy Te szingli vagy és Harrynek nincs sok köze már hozzád, de az már… szóval Harry… ajj… - kezdtem bele, de sajnos hamar rájöttem, hogy ismét hibáztam, ezért inkább csupasz nyakhajlatába fúrtam arcomat, s ott időztem egy darabig. Ha most elárulom Neki, hogy igazából a jöttöm oka Hazz volt, s hogy még mindig szereti, akkor elárulom a barátomat. Viszont, ha most Chernek hazudnék valamit, akkor megint rosszul fogom érezni magamat és megint emlékezni fogok a szerelmi háromszögre. Miért ilyen nehéz ez az egész?

Bridgit N. Thomas

A telefonom csörgésére ébredtem. Egy kemény party után ez a legkellemesebb ébredés. De tényleg! „Állj már le, Katy!” –gondoltam magamban, mert a hangos zenétől egyre jobban lüktetett a fejem. Ahhoz képest, hogy délután négy óra van, én úgy érzem, mintha három Jack-et ittam volna. Na jó, tulajdonképpen én nem vagyok ennyire alkoholista, vagy bulizós party állat, csupán egy tegnap esti tizennyolc éves lány buliját ünnepeltük.

-Tessék – szóltam bele a már csendes készülékbe, anélkül, hogy még néztem volna ki lehet az.

-Én vagyok, na elkészültél? – szól vissza hozzám egy nevetgélő lány hang.

-Mégis, ki a franc az az én? – kérdezek vissza élesen. Egy hülye nevetés kíséri mondatomat, amiből azonnal rájövök ki is a zaklatóm.

-Cher? Mi? Mégis hova kellene elkészülnöm? Most ébredtem fel… - mondom el egy szuszra, s a várom a választ. Brookeval még „anno” ismerkedtünk meg, amikor Niall elhozta Őt a baráti összeröffenésünkre. Azon az estén rengeteget beszélgettünk és elmeséltük egymásnak az eddigi életünket. Először furcsának és gyorsnak tartottam az ismerkedésüket Hazzával, de ahogy tovább mesélte, rájöttem, hogy mégsem. Csak aztán a belépett a képbe Swift és most itt tartunk. Nos… azóta az este óta minden nap beszélünk legalább telefonon, vagy találkozunk nála, esetleg egy közeli kávézóban.

-Tudomm, de mint jó barátnőm, fejleményeim vannak számodra – mesélte boldogan, majd egy kisebb élménybeszámolót tartott a délutánjáról. Persze éreztem, hogy ez egy durvább sztori lesz, ezért már az elején leállítottam és felajánlottam, hogy ezt inkább nála beszéljük meg.

-Hé, vár várj. Húsz perc és ott vagyok! – ujjongtam, s egy köszönés után letettük a készüléket. Hmm… akkor indulhat a „Faragjunk embert Bridgitből tíz perc alatt” akció.

Tíz perc alatt sikerült teljesen eltüntetnem a tegnapi buli „maradványait”, így elmondhatom, hogy igazán frissen és üdén kereshetek ruhát, majd indulhatok el Brookehoz. Az időjárást figyelve, egy fekete ésszürke csíkos hosszú ujjú póló és kék csőnadrág, illetve egy fekete Supra cipőmellett döntöttem. Erre is Nialler beszélt rá, hogy mennyire jól áll. Tekintve, hogy neki minden, ami Supra, bejön, mi mást is mondhatott volna… De bevallom, ez nekem is tetszik.

A hajammal sok mindent nem kellett kezdenem, hiszen a szél úgyis megcsinálja. Magamra kaptam tehát a ruháimat, ez kevés parfümöt a nyakamra fújtam, majd egy fekete kabátot magamra kapva elindultam a legközelebbi buszmegállóba.

-Hű, hát te tényleg fel vagy dobva… - húzom össze kissé a szemöldökömet Brooke-ot látván.

-Meg van rá az okom… Na gyere ülj le. – invitál be a nappaliba, majd törökülésbe helyezi magát a kanapén,s mesélni kezdi a délutánját. Egy darabig a szám „o” alakot felvéve várnak valamire, talán egy csodára, majd végül kitör belőlem is a mosolygás, de hamar le is mosódik.

-De nem azt mondtad, hogy egy darabig biztosan nem akarsz találkozni Vele? – kérdezem értetlenül, de itt már meg sem lepődök semmin. –Mégis mikor lesz a buli?

-Azt nem tudom… De tudod, apa monta, hogy élj a pillanatnak, vagy legalábbis ez volt a lényege… - felelte, majd ismét erősen mosolyogni kezdett.

-Na jó. – hajoltam hozzá bizalmasan közelebb. – Mi az amit nem mondasz el? Látom, hogy történt még valami.

-Ö-ö… Nem semmi… Csupán felpörögtem az események miatt. – rántotta meg a vállát.

-Aha, az Események miatt… -bólintottam perverzen én is, majd játékosan meglökött,  azzal a lendülettel fölállt, s a konyha felé sétált. 

Érdekelhet...

Sziasztok!

Egy keveset csúszik a legfrissebb rész, de előtte szeretném bejelenteni, hoooogy; Jelentkeztem Diana Brunwin Blogversenyére a következő kategóriákban: 

1.Legérzelemdúsabb blog

2.Legjobb One Direction fanfic

3.Legkedveltebb blog

KATT KATT

Jelentkezz Te is, ma éjfélig! :)

II.kötet - 1.fejezet ~ Nothing has changed

Sziasztok!

Igazából rengeteg bejelenteni valóm van... Megérkezett a második kötet, amire bár sajnálom, hogy ennyi időt kellett várnotok, de azt hiszem jobb ez így... És őszinte leszek; éjjel-nappal a történeten és a folytatáson agyaltam, hogy hogyan is kezdhetném el, és végül is sikerült kitalálnom egy izgalmas vonalat.

Ami rád vár: Új kalandok... Új szerelmek... Új életek... Több izgalom... Több érzés... Több szereplő

Fejezetek száma: Kevesebb, mint 50

És, hogy ezt se felejtsem el megemlíteni: Kicsit komolyabb és érzésekkel teli kötet következik, úgyhogy egy... két... há... öveket becsatolni, Indulás! 

Aztán... Köszönöm, hogy Velem tartottatok és az összes kedves -vagy éppen nem- szavaitokat megosztottátok velem, mert ha azok nincsenek, akkor ez sincs... Remélem a folytatás is épp így elnyeri a tetszéseteket és a legfontosabb: Nélkületek nem sikerült volna.

xoxo, Cher

zene

„Hiányzol..Hiányzik a hangod. A nevetésed. Az érzés, ahogy átölelsz. Ahogy megcsókolsz. Hiányzol az életemből, hiába is próbálom elhitetni magammal, hogy nem így van.”

Cher Brooks

Nem egyedül voltam. Eleanorral táncolok egy számomra ismeretlen szórakozóhelyen a gyors zenére, s közben figyelmem egy rövid hajú srácra terelődik. Ő csak izgatottan húzogatja föl-le a szemöldökét, mire látja, hogy nem mozdulok előle. A barátnőmnek is feltűnik a figyelme, s arra fordítja fejét. Ekkor egy lövés hallatszik. A zene egy pillanatra leáll, mindenki csöndben marad. Majd újra elindul, s megindul felénk a srác, de már két barátjával.

-Fuss! – ordít felém egy férfihang, kihez hamarosan egy kép is csatlakozik. Louis.

-Mi? –kérdezem zavartan, majd lassan meglátom az egyre közeledő srácokat.

-Csak fuss! El innen! –figyelmeztet kiabálva a zene miatt, majd meglök, s én teszem, amit mond. A kijáratot keresem, de mire megtalálom, egy erős kar fonódik kezeim közé, de én kirántom onnan, s csak futok. Nyomomban a már-már félelmetesen nagydarab sráccal. Mikor már úgy érzem, leráztam őket, lassan, s ziháltan megállok, s összegörnyedek. Ekkor egy lövés hallatszik, s egy sikoly… mely tőlem származik…

Szapora légzéssel és izzadtan ülök fel az ágyban, majd arcomat tenyerembe süllyesztem.

-Minden rendben? – kérdezi a mellettem fekvő fiú, majd lágyan átölel.

-Nem… Nincs… - feleltem zavartan, s ezzel nem hazudva. Még egy könnycseppet is eleresztek az emlék miatt.

-Csak egy álom volt. – suttogja fülembe, mitől jólesően ráz ki a hideg. Igen, valóban… csak egy álom volt.

-Ahh… - túrok bele lázasan hajamba, s hátravetődök az ágyban.

-Elmeséled? – kérdez rá félve, de egy percig sem hezitálok. Most már tudnia kell neki is..

-Tudod, mióta szakítottunk… Harryvel… és én hazajöttem… azóta van egy visszatérő álmom, de nem tudom, hogy mit is jelenthet… Egy buliban vagyunk és Eleanorral táncolok, aztán jön Lou, hogy fussak… aztán… aztán üldözőbe vesz pár srác, majd egy lövés és felébredek. Niall, mond mit jelent ez? – kérdeztem arcát fürkészve, majd egy kis meglepettséget vélek felfedezni rajta.

Mióta visszajöttem Londonba, az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett és ennek nagyon érzem hatását. A szakítás, azt hiszem mindkettőnket megviselt. Sőt… több napon keresztül bombázott Harry sms-ekel, Zayn és Lou pedig hívásokkal. Liam csak párszor jött el beszélgetni a örökölt házamba (…) de a csevejnek mindig ugyan úgy volt vége. Egyedül Niallel maradtunk együtt. Mialatt én is a teljes összeroppanás szélén álltam, Harry bárokban és kocsmákban oltotta vágyát. Rengetek szennylap szólt az utóbbi időkben róla. Sosem akartam őket elolvasni, de valamilyen módon, biztos, hogy a szemem elé került. Viszont egy alkalommal teljesen rám is tapadtak a firkászok. Hogy teljesen véget vessek az örökös újságoknak és kérdéseknek, minden közösségi oldalamat lezártam, az oldalakat kitöröltem a menüpontokból és az összes Rólunk szóló újságot kidobtam. Erre rájőve, Niall sietett,s hívott engem is barátaival szórakozni, vagy csak hozzá egy kisebb összejövetelre. A válasz erre is mindig ugyan az volt… Abban az időben bármire néztem, azonnal Ő jutott eszembe,  szemembe könnyek szöktek. Nem volt véletlen az elzárkózásom a világ elől. Egy alkalommal viszont beleegyeztem egy találkozásba Ír-barátommal. Mondhatom, egészen megtaláltuk a közös hangot, s egyre több időt töltöttünk együtt. Próbáltuk titokban tartani, hogy egy kissé erősebb szál fűzi egybe a kapcsolatunkat, de nem tudhatjuk, kiben bízhatunk, vagy éppen nem, s ez persze azonnal Harry fülébe jutott. Nialler mindenkinek csak tagadott, de bizonyítani nem tudtuk. Ennek a következménye az lett, hogy Hazza még többet, és még jobban inni kezdett, s Louisék mindeneste készenlétben álltak, hogy mikor hívják őket, mert Styles rongál, vagy éppen üvöltözik. Esetleg egy sztriptíz táncos nőt molesztál. Sosem hallott dolgokat tudott meg a köznép az újságok által… És most itt vagyunk… Hogy őszinte legyek, nem igazán követtem nyomon a banda útját, s koncertjeit. Minden, amit jelenleg tudok róluk, az is Nialltól van. Elkezdődött a turnéjuk, s épp egy szabadnapjuk van… Csütörtök… Valamiért úgy érem, ez a nap mozgalmas lesz. De az az ominózus álom, tényleg kezd megijeszteni…

-El kellene jönnöd a koncertre. – bukott ki hirtelen Niallból, majd felém fordult.

-Hogy? – kérdeztem, mintha nem értettem volna.

-Nem szeretnélek meg ijszeteni, de… lehet, hogy az álmok egyszer valóra válnak. Nem szeretném, hogy bajod essen. – ahogy mondta a szavakat, egyre csak éreztem, hogy az arcom színe kezd pirosabb árnyalatot fölvenni, amelyet próbáltam a hajam előre dobásával eltűntetni.

-Nos… megijesztettél. – mosolyogtam. Talán lelki ismeret furdalom kéne legyen, hogy amíg Styles bánkódik és a bánat mardossa lelkét, én addig az egyik legjobb barátjával vagyok egy ágyban, de… nem tudom. Ki tudja, Ő kivel lehet most és mit csinálhat…

-Szóval? Eljössz. – jóval inkább éreztem kijelentésnek, mint kérdésnek.

-Az igazság az, hogy nem akarok még találkozni Vele… - suttogtam, mintha bárki is meghallhatná. Jól mondtam, Még...

-Rendben. De azért gondold át – kacsintott, majd fölállt s a fürdőszobája felé vette az irányt. Pár percig még lustálkodtam az ágyban, s közben átgondoltam néhány dolgot. Igazából nem mehet ez így az örökkévalóságig. Egyszer úgyis találkozom, kell Vele, Velük… és akkor megint, minden meg fog változni. Gondolatmenetem a szőke zavarta meg, majd mellém ült az ágyra, s én következtem. Nem is tudom mikor néztem utoljára tükörbe… szinte egy szörny nézett vissza rám. Igaza van Niallnek, e sürgően változtatni kell. Már el is képzeltem hogyan. Na igen, de ez csak egy fellángolás, amit két percig tart, aztán újra jöhet a depis üzemmód. Nem! Dehogy! Miről is beszélek? Villámsebességgel téptem föl a fürdőszoba ajtaját, s ugrottam az ágyon ülő szőkeség ölébe, aki a hirtelen jött súlytól hátradőlt az ágyon, így egymáson feküdtünk

-Hé, jól vagy? – kuncogott halkan, majd két kezét karjaimra helyezte, mire elmosolyodtam. Pár pillanatig még feküdtünk így, majd hirtelen megszólaltam.

-Niall?

-Mmm… - zümmögött, s közben nagyokat pislogott.

-Mit jelentett neked az a csók? – kérdeztem mindenféle körítés nélkül, s lassan vártam, hogy reagáljon.

-Hát… akkor még semmit… - húzta el a száját, majd elfordította fejét, s újból rám nézett.

-Miért?- kérdezte halkan, majd megforgattam a szemeim, s a következő pillanatban az arcunk már vészesen közel volt egymáshoz. Mikor ajkaink közt már csak pár milliméter volt, mintha bomba robbant volna, ugrottunk szét mindketten.

-Ezt… nem kellett volna…- túrtam hajamba, majd a cuccaimat kezdtem keresgélni.

-Várj! – kapta el gyorsan a karom, majd magához húzott. Csak figyeltem arcának pontos vonalait, s gyönyörű kék szemeit, s közben az előbb történtekre tudtam gondolni.

-Szereted még? – tört elő belőle a kérdés, majd arcomat kezdte ismét fürkészni.

-H-hogyan? – dadogtam, majd lehajtottam fejemet. Mintha nem tudnám miről is van szó…

-Szereted Harryt? – kérdezte újból, majd mikor látta, hogy továbbra sem méltatok válaszolni, ujjaival az állam alá nyújt, majd fölemelte fejemet, s meglátta a rajta legördülő egyetlen könnycseppet.

-Megcsókoltál volna… - bólintott nagyot, majd hüvelykujjával letörölte arcomat, s magához húzott egy ölelésre. Mond, mégis mi történt az Életemmel? Túl gyors minden és túl sok minden történik. Vagy… talán ez lenne az életem? Ezt szánta nekem a sors? Egy biztos; Semmi sem változott. Semmi… hát hogyne Szeretném!

Harry Styles

A héten a harmadik lány. És ez így megy két hónapja.

Azt hiszem, lehet, hogy egy rosszabb megoldás találtam a szakítás utáni időszak kiküszöbölésére, de egy ennyi idős kapcsolat feladás után mit is lehetne várni? Szóval miután az alkoholból elegem lett, jöhettek az éjszakai bárok, pubok és sztriptízpárok. Nem érdekelt sem a média, sem semmilyen firkász. De sajnos a managementet igen… Így hát vagy abba kellett hagynom ezt a fajta életmódot, vagy komoly büntetéseket szabnak ki. Hát.. abbahagytam… na persze! Miután hazajöttünk New Yorkból, azóta hazaköltöztem a Londoni házamba. Az első pár héten Louis és a srácok elég gyakran, szinte fürdeni is elkísértek, nehogy valami kárt tegyek - akár magamban.

Tehát a harmadik lány. Legtöbbször még a nevüket sem tudom, csak pár menetre kellenek. Istenem, ha ezt bárki megtudná! De nem is érdekelne. Amióta Brooke nincs, azóta mintha nem lenne szívem, s elvesztettem volna magamat. Nem érzem a dolgok súlyát… eléggé.

-Szép lakásod van. Egyedül élsz itt? – kérdezi a talán húszas éveiben járó, hosszú szőke hajú lány.

-Öhm… Ja.. Nem megyünk föl? – felelem hanyagul, majd invitálom a szobámba. Talán már nem is élvezetből, inkább csak egyfajta megszokásból.

-Mmm… máris a lényegre térnél? – sétál felém, s csak a magas sarkújának kopogását hallani nappaliban. Lassan kezdi el kigombolni fehér ingemet, s közben végig az alsó ajkát beharapva figyeli arcom minden egyes szegletét.

-Nincs valami extrémebb ez hálószobánál? – kérdezi ismét, mire csak egy szemöldök felhúzással reagálok.

-Mire gondolsz? – kérdezek rá, majd kezeimet fenekére helyezem, s közelebb húzom Magamhoz. Eddig még nem keltette fel érzésiem a csaj, hátha most.

-Mmm…- zümmög magában, s csípőjét mozgatni kezdi.  A konyha felé invitál, s ugrik fel a pultra. Lábait széttárja, majd behúz magához, s ingemet szinte letépi. Azonnal az övcsatomhoz nyúl, amit engedek is neki. Hátha most…

-M az, nem tetszem? – beszél hozzám lassan, majd tekintetét Oda helyezi. Azonnal rájöttem mire gondol, de sajnos közölnöm kell vele a tényt. Bár látni, hogy már lázban ég, nekem nem igazán keltette föl az érdeklődésem Azon a téren.

-Úgy tűnik, most nem áll rendelkezésre – szűröm ki fogaim között, s nevetést is próbálok visszatartani, melyet az arckifejezése okozott.

-Nem áll… rendelkezésre? – kérdezi újból, majd arcára kiül a düh, s elrúg magától és cuccait keresgeti az előszobában.

-Ezt nem teheti meg velem senki, Styles. – kiabálja, majd kilép az ajtón, de még visszakiált; Még találkozunk!

Igaz, talán kicsit bunkó voltam vele, de úgy érzem, véget kell vetnem az önsanyaratásnak és egy másik útra lépni. Hm… ez hivatalos volt. Visszagondolva az újságokra, amelyeeta szakításunk okozott, azért fáj, hogy Niall többet találkozik Vele, mint én. Na jó, egyáltalán nem várnám el, hogy találkozunk, hisz miért is, de úgy érzem va itt valami, amiről talán nem tudok. Lehet, a cikkek színezik ki a tényeket, de kell, hogy legyen valóságalapja. Niall és Cher valamit titkolnak. Így nehéz lesz visszaszereznem Őt. Pedig bármi áron, de újra az enyém lesz.

Ez biztos. Sőt… a következő turnéállomásunk is épp kapóra jöhet. Valahogyan el kell jönnie a koncertre. De ha én hívom, a válasz egyértelmű. De talán Niall…

Niall Horan

-Nem Haz, én ezt nem csinálom. – jelentettem ki a mellettem ülő barátomnak, mire felém kapta fejét.

-Mi? Miért? – kérdezte hirtelen, majd megállt egy piros lámpa előtt. Válaszolni ugyan nem tudtam, hisz csak nem mondhatom el, hogy tulajdonképpen mi hogy is vagyunk. Bár ezt én sem tudom, de akkor is…

-Mmm? – sandított felém, majd a gázra taposott, s ismét elindultunk.

-Egyáltalán miért is nekem kell ezt csinálnom? –kérdeztem r a lényegre.

-Mert mi nem beszélünk, Zayntól érdekes lenne, Liam nem ér rá, Louis pedig túl feltűnő lenne, így maradsz te. – kezdte el sorolni az okokat mosolyogva. – Itt balra, igaz? – kérdezte ismét, mire csak bólintottam. Hirtelen megállt két háztömbbel Cher háza előtt, s ecsetelni kezdte a tervet.

-Akkor vegyük át még egyszer. Bemész, elhívod a koncertre és eljössz. A körítéseket pedig majd kitalálod közben.. – gondolkodott el.

-Mi? Haver, ez nem te vagy! Te nem viselkednél így! Mi a francért nem mész oda te hozzá és közlöd vele? Max az ajtót csapja rád. Gondolkodj! – keltem ki kissé magamból, s a fejemre mutattam és azzal a lendülttel már ugrottam is ki a kocsiból. Harry nagyon megváltozott. Ha annyira szeretné ezt a lányt, akkor nem másokat küldözgetne utána, hanem próbálna bármi áron találkozni vele. De mégis a barátom, ezért megteszem…

-Várj! – jött utánam gyorsan.

-Figyelj, sajnálom… tudom, hogy az utóbbi időben nagyon keveset foglalkoztam veletek, és kicsit ingerültebb vagyok a kelleténél, de… most nézz rám! Soha nem volt még ilyen rendes csajom, és elszúrtam. Elbasztam. Elcsesztem, Niall! Elcsesztem!

-Kicsit?-kérdeztem halkan, majd megveregettem a vállát, mire hangosan felsóhajtott.

-Csak tedd meg, kérlek.

-Rendben, de ezt ne itt beszéljük meg. – kezdtem el csitítgatni, mire értelmetlen arckifejezés ült arcára. Azonnal leesett neki, miért.

-Ez… az Ő háza? – szája o alakot vett föl, majd hatalmas szemeivel rám nézett.

-Igen.

-M-mióta? Hogyan? És…- kezdte el sorolni a kérdéseket, de még mielőtt túllőtt volna a célon, leállítottam.

-Harry.

-Ja, ö… oké, akkor én, megyek! – majd megfordult, s a kocsiból még intett egyet, végül elűtnt az utca végén lévő úton.

A kis barna ház felé lépdeltem, majd lassan a csengőre tenyereltem. Pár pillanat múlva már nyitódott is az ajtó.

-Te hogy kerülsz ide? – torpant meg hirtelen.

-Neked is szia, Brook. – léptem be az elegáns házba, majd felé fordultam, s egy puszival köszöntöttem.

-Oh… -túrt bele hosszú, barna hajába.

-Miért jöttél? – erőltetett arcára egy halvány mosolyt.

-Okkal kellett volna? – nevetem el magam halkan. Kezdtem kínosnak érezni a beszélgetést.

-Ö… talán menjünk be. – bólintott, majd a nappali felé húzott. Fogalmam sincs, hogy, s miként fogom vele közölni az érkezésem okát,de próbálkozom.

-Igazából tényleg van valami, amiért eljöttem. – hát ez nagyon gáz.

-Várj! Tudom! És sajnálom Niall, de nem gondoltam át eléggé. – kezdte el halkan a fejét rázva, s közben közelebb húzódott hozzám.

-Oh, igen? – na, nem is olyan nehéz ez. De várjunk csak! Honnan tudhatná mi is történik?

-Igen! Tudod, reggel azért nem csókoltalak meg, mert valami átfutott az agyamon. Valami, de nem tudom mi. De most már rájöttem, hogy kit is szeretek. – húzódott még közelebb.

-Hogyan? –kuncogtam fel – szerintem, mi nem ugyanarról beszélünk. – folytattam.

-Akkor miért jöttél? Azt hittem haragszol rám a reggeliért…

-Mi? Nem, dehogy. Én egészen mást akartam mondani neked. – sóhajtottam fel megkönnyebbülten. Mégsem olyan könnyű ez.

-Szeretném ha… ha eljönnél a koncertre. –hunytam le egyik szememet. Tudom, mennyire rosszul érinti is ez az álom miatt. Ezért féltem ennyire ettől a találkozástól.

-Niall… - fújta ki a levegőt a nevemet mondva, s lehajtotta fejét. Kezemmel álla alá nyúltam, s felemeltem fejét. Arca egy vonalba volt az enyémmel, így szemei egyenesen enyémbe ütköztek.

-Kérlek…- suttogtam ajkaira, majd hirtelen ajkaink egymáshoz értek, s gyengéden csókoltuk egymást. Ezt a mostani „szerelmi háromszöget” ezzel a pár szóval tudnám jellemezni; összeesküvés, hazugság, kétszínűség. Nem tudom, talán csak én érzem lezáratlannak ezt az ügyet? Valamiért úgy érzem nem kellett volna ennek a csóknak megtörténnie. De valami miatt viszont még mindig csókolom. Én ezt nem így terveztem!