I Believe.....Love You !

Sziasztok! :)

Ehhez a részhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm, és nem is húznám az időt. :) Úgyhogy Jó olvasást a részhez és továbbra is várom a véleményeket komment és "Pipálgatás" formájában. 

Remélem tetszeni fog, sziasztok ! :)

Cher Brooks

 

(..-Mert ha nem ? Ki vagy te ? - kérdezte az idegen. 

-Ne akard megtudni. - Ekkor kialakult egy kis verekedés, amiből a megmentőm jött ki jól szerencsére.

- Köszi, hogy ...- épp hálálkodni akartam volna neki, mikor megláttam az arcát...)

-Nem kell megköszönnöd, ez a munkám. - mosolygott rám egy zselézett rövid barna hajú, szép arcú srác. Barna szemei voltak és a ruháját nem is figyeltem túlzottan. Hangja kellemes volt, de nem kell félreérteni, csak szimplán szimpatikus volt a srác. 

Gondolom észrevette, hogy nem nagyon értem amit mondott - persze tisztán értettem mit beszél, attól függetlenül, hogy dübörgött közben a zene, csak nem értettem, hogy lehet az, hogy egy 19 év körüli srác, hogy dolgozhat egy discoban - ezért folytatta. 

- Egy éve vagyok itt, mint "biztonsági őr" - mutatta kezével az idéző jeleket .- én figyelem az ilyen eseteket, és próbálom megmenteni a lányokat az ehhez hasonlóaktól. - nevette el magát a végén. 

- Izgalmas lehet - mondtam vele együtt nevetve. 

- Egyébként Nick vagyok, Nick Collins - nyújtotta kezét. 

- Cher Brooks - mosolyogtam rá, majd miután kezet fogtunk meghívott egy italra, majd a pultnál folytattuk tovább a beszélgetésünket. Megtudtam róla, hogy tényleg 19 éves és, hogy Londonban született és ott is lakik, de csak itt talált munkát (?). Van barát nője, aki állítása szerint egy szőke, hosszú hajú lány és jelenleg ő is itt van a buliban valahol. Bridgetnek hívják, és még otthon ismerkedtek meg ,de a csaj ki jött vele...

Apropó Harry. Vele is egy szőke csaj volt..

-Soha nem csalna meg téged, igaz ? - nem tudom miért, egyszer csak kicsúszott a számon a kérdés. 

-Tessék ? - kérdezett vissza, úgy, mintha nem hallotta volna.

-Jól hallottad. - és neeem. Megint rosszul válaszoltam. Ahhjj..

- Szeret engem és én is szeretem Őt. Soha nem hagynánk el egymást senkiért. Mit gondolsz, el jött volna velem idáig, ha nem szeretne ? - kérdezte, kicsit dühösen. Megértem.És ekkor épp álltam volna föl, mikor odatévedt a tekintetem a "helyünkre" mármint, ahová leültünk amikor megjöttünk a srácokkal . Mindenki ott volt, és ezzel semmi baj..nem volt addig, amíg meg nem láttam Harry ölében azt a csajt, vagyis inkább szólítsuk a nevén. Bridget-et. Ráadásul, elég érdekes pózban. 

-Soha ? Akkor nézz oda ! - mondtam Nicknek, majd forrva a dühtől siettem szerelmemhez. 

- Bridget ! Hát te ? Mit művelsz itt ? - ért mellém Nick, majd osztotta a lányt, aki végre leszállt barátom nyakáról - ugyanis azt puszilgatta- majd így szólt. 

- Oh, ő az új pasim, Csá haver ! - mondta Bridget ittasan, de annyira ittasan, hogy rossz volt ránézni és egy méterről éreztem a róla terjedő bűzt. 

- Aki az enyém - szólaltam meg dühösen, majd kellő gyorsasággal lerángattam a csajt göndör barátomról. 

-Ezt most jegyezd meg ! Hagyd-Békén- Harryt ! - tagoltam a csajnak , majd ellöktem a társaságunkból. Valószínűleg elment tőlünk jó messzire, ugyanis Nick is utánament és a további percekben nem találkoztam velük. 

- Sajnálom ..- ugrott föl Harry a helyéről. Gondolom kapcsolt, hogy mit is tett /történt. 

-Sajnálhatod. De én most elmegyek. - mondtam vállamat rángatva, mert úgy éreztem,megcsalt. De hát ki nem érezné így ? Nem is akarom tudni, mit tettek még... Azzal elindultam a kijárat felé szinte futva, majd mikor sikeresen kiértem, egy erős kar fogta meg kezemet. 

- Most mit csinálsz ? 

-Kérlek ne menj el. Sajnálom, oké ? Nem voltam magamnál, nem tudtam ki ez.. - mentegetőzött, s közben elvont egy ananász dísz mögé. 

-Nem, Harry. Nem érdekel. Kérlek hagyj. Annak a lánynak volt barátja, és én meg azt hittem szeretsz és nem tennél ilyet. -adtam ki magamból, de közben nagyon is érdekelt, mert legszívesebben megpofoztam volna, aztán pedig...

-De hát szeretlek. Kérlek bocsájts meg. - kérlelt, majd épp készült megcsókolni, mikor elfordítottam a fejem és eltoltam magamtól. 

-Ugye nem akarsz ezért szakítani ? - váltott hangja komolyra. 

-Nem. Csak hagy gondoljam át a dolgokat kérlek. Most megyek. - mondtam, majd indultam a járda széle felé.

-Elkísérlek - jött utánam. Nem válaszoltam, mert épp fogtam egy taxit. Beszálltam, lediktáltam a címünket, majd egy utolsó pillantást vetettem barátomra, majd elhajtottunk. 

Út közben azon gondolkoztam, - mert hát mi máson lehet ilyenkor- hogy vajon mit kellene tennem. De hát most csaknem mondhattam azt, hogy "oké Édes, semmi baj ,gyere bújjunk ágyba"..  

Ti mit tennétek ? Persze, most nem azon gondolkozom, hogy szakítsak vele, mert hát, azért ahhoz ettől kicsit komolyabb dolgot kellene elkövetnie. Mert hát végül is Ő semmit nem csinált. Legalább is remélem... 

Nagyon szeretem Harryt, és ezt ő is tudja, de nekem idő kell egy ilyen dologhoz, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Mindegy. Alszom rá egyet, aztán megbeszélem vele is a dolgokat. Na ilyenkor lenne szükségem valakire. Valakire, aki meghallgat. Nem kell semmi komoly, csak egy barát, akinek elmondhatnám néha a bajom. De hát ki lépett az életemből ez a két személy. És hát azért mindent a srácoknak sem mondhatok el... 

Szükségem lenne egy munkára is, mert ott legalább megismerhetnék valakit...

A nagy elmélkedésem közben észre sem vettem, hogy hazaértünk. Gyorsan kifizettem a fuvart, majd beléptem a szállodába. 

Nem volt senki a hallban, sem a recepciónál, sem az étterem részlegnél. Mi folyik itt? Máskor mindenki nyüzsög.. Na jó, figyelembe kell venni, hogy este 11 órakor már nem igazán járkálnak az emberek, hanem inkább az alvást választják. 

Fölsiettem a szobánkhoz - persze lifttel- majd keresgélni kezdtem a kulcsot a táskámban. -Remélem nem veszett el - gondoltam magamban, majd mikor már az idegeim már majdnem szétpattantak, hogy tuti elveszett a kulcs, amik végre megtaláltam. 

Ledobtam magamról a magassarkút, meg a táskámat, majd ledobtam magam az ágyra. 

*****************

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Ja és érdekes. Be voltam takarva, és rendesen az ágyon feküdtem. Nem emlékszem hogy mi történt, csak annyira, hogy hazaértem, és az ágyon fekszem. ÉS fura, de mindenen elgondolkodtam és úgy érzem, hogy most már beszélhetek Harryvel. Vajon itthon van ? Nem hallok semmi zörgést vagy hangot. 

Remélem nem haragszik rám, amiért csak úgy otthagytam, de muszáj volt ezt tennem.  

Gyorsan fölálltam és összeszedtem a tegnap ledobott cipőimet és a táskámból kivettem a telefonom, majd tárcsázni kezdtem Harry számát. 

Kicsöng..Ráadásul itt a szobában. Vagyis itthon hagyta a telefonját .

Hm...Akkor amíg hazajön vagy idejön átöltözök. Szerencsére gyorsan elmúlt a fejfájásom is...

Fél óra alatt meg is fürödtem és hajat is mostam. Be csavartam magamat a törülközőbe,majd kiléptem a fürdőből. Meglepő látvány fogadott. 

Harry ült a fotelban és telefonját böngészte.

 -Jó reggelt -  mosolyogtam rá, majd elindultam felé .

-Neked is - állt föl helyéről, majd lépett oda hozzám és ölelt át szorosan és szerelmesen. 

-Figyelj, nagyon sajnálom a tegnap estét, és ígérem többet nem leszek ilyen hülye !Csak téged Szeretlek és kérlek bocsájts meg nekem. - mondta összekulcsolva két kezünket, majd odalépett az asztalhoz és elővett egy nagy csokor rózsát. Nagyon szép gesztus volt, és nagyon aranyos, ahogy így elnézést kért. 
-Ezt neked hoztam- adta át mosolyogva a csokrot, amit én szótlanul elfogadtam. Még mindig nem mondtam semmit. Semmi arc mimika, vagy szó, csak nézés.  
-Persze, azt is megértem, ha most szakítani akarsz velem... - kezdte újra, miután látta, hogy nem reagálok. Lehajtotta fejét, majd úgy kémlelte tovább lábait. 
Erre én ledobtam a csokrot a kanapéra, fejét fölemeltem állánál fogva, majd gyorsan és szerelmesen megcsókoltam.
-Akkor minden rendben ? -kérdezte reménykedve, s csak a kérdés erejéig váltunk el egymástól. 
-Csak többé ne hagyd magad ! -mondtam, majd újra megcsókoltam, immár vadabbul, melyet egy halk morgással nyugtázott. 
- Soha nem hagynálak el ! - mondta bele csókunkba, mire én elmosolyodtam és arrébb vonszoltam magunkat az ágyhoz. - ne értsetek félre - majd ledöntöttem.
Csókunkat ő kezdte el mélyíteni, melyet én folytattam. Lassan lehámoztam róla, majd én kerültem alulra.
Mivel rajtam Csak egy törülköző olt, semmi más, -és ő ezt pontosan tudta- előnyben érezte magát. Épp a törölközőm lehúzásával ügyeskedett, mikor csöngettek. 
- Ki ne nyisd ! - kérlelt, és igaza volt, hiszen nagyon nem akartam itt hagyni, ezek után. Itt a "békülésre" célzok. Így hát nem is nyitottam ajtót. És ekkor jutott eszembe - bár nem, mintha eddig nem tudtam volna-, hogy mennyit is jelent számomra Harry. 3-4 hónappal ezelőtt, még csak álmodoztam arról, hogy bárcsak egyetlen közös képem lehessen vele, vagy csak egy koncertjükre had mehessek  el. Most meg itt vagyok Vele, Miamiben, egy ágyban és... 
Szóval megtanultam mellette, és a fiúk mellett az igazi szeretetet. De tényleg. Megtanultam, hogy becsülni Kell, minden egyes percet amit szeretteimmel, barátaimmal, vagy mindegy, hogy éppen kivel töltök, mert sosem tudhatom, hogy mikor láthatom újra.
Becsülni kell, azt, ami megvan és soha, soha soha nem szabad alábecsülni, mert lehet, hogy ami neked megvan, az másnak nincs és ő azért epekedik naponta, hogy megkaphassa, míg te talán azt ócsárolod. 
Szóval, hogy így nagyon eltértem a történettől, inkább folytatom. 
Elterveztem, hogy ez a nap csak a miénk lesz, és senki/semmi nem ronthatja el. Így hát alábbhagyok a kopogó "zaklatónkkal" és  élvezzük egymás társaságát. 
-Ez a nap, legyen most csak a miénk. - vontam közelebb magamhoz, majd fülébe súgtam. Ahogy kimondtam, leszállt rólam, majd elvette az asztalról a telefonomat és kikapcsolta, majd a sajátjával is hasonlóképpen tett. 

Ezután kérdőn néztem rá , bár nem tudom milyen fejet vághattam, mert eléggé elnevette magát. 
-Azt mondtad, ez a nap, Csak a Miénk. Én ezt úgy értettem, hogy tényleg csak a Miénk. Ne zaklasson senki. -  mondta, majd boldogan huppantam föl az ágyról és nyakába ugrottam. 
-öltözünk át - szóltam, majd a szekrényben kezdtem kotorászni. Végül is egy bikini és egy  fürdő nadrág mellett akadtam meg. 
Barátom lazán lekapta eredeti ruháit - ami még rajta volt - ,majd ugyan olyan lazasággal fölvette a másik ruhadarabot. 
-Te jössz! - kacsintott rám, mire én elnevettem magamat. Érdekes, és lehet nem tudjátok rólam, de ideje megtudni. Naaaaagyon szégyenlős vagyok. Igaz, már voltunk Együtt, de az más, mint ha előtte kellene átöltöznöm. Ezért is  nézett rám értetlenül, mikor elhúztam a számat egy fintor kedvéért.
-Azt ne mondd, hogy...- kezdte, de nem akartam hogy folytassa, ezért befejeztem helyette. 
-Haaaaarry. - mutattam az ujjammal, hogy forduljon el. Így is tett, bár közben néha  "leskelődött" elég vicces volt. 
Szerencsésen eljutottam addig, hogy mindent fölvettem, de egy baj volt. Nem tudtam bekapcsolni a felső részét. Hülyén hangzik, de ezekkel sosem boldogultam. 
-Most már idenézhetsz, és segíthetnél is - kértem tőle a "szívességet" , hogy kapcsolja be nekem. 
-Hééééjjj , nem azt mondtam, hogy vedd le rólam ! - nevettem, majd kértem, hogy adja vissza.
-Pedig ezért - mutatott a ruhadarabra- neked kell érte jönnöd ! - nevetett ő is. 
-Én ugyan nem fogok. - azzal lefeküdtem az ágyra - persze hassal - ,majd fölhúztam a lábamat és azt kezdtem lóbálni. Egy másodperc alatt ott termett rajtam, majd hátamat kezdte simogatni. Amiből át tértünk csókolózásba. Aztán addig jutottunk el, hogy végül egy pillanatban, mikor nem figyelt fölkaptam magamra a melltartót, majd oda futottam az ajtóhoz. 
- Kapj el, Styles ! 
-Azt a pillanatot ne várd meg ! - ahogy kimondta, én már kezdtem is futni, a szálloda aljáig, de előnyben részesültem, ugyanis neki kellett bezárnia az ajtót.  Mire leértem, ős is ideért, majd egyből a szálloda melletti, szabad medencéhez vettük az irányt. Körülötte fekete fotelek és székek, benne fehér ülő párnákkal, pálma fákkal és végig körülötte csodás bár-pultokkal. Körülbelül 20 ember lehetett itt. 
-Mire várunk még ? - kérdezte göndör hajú Szerelmem, majd meg sem várva válaszom ölébe kapott, majd a vízbe ugrott. Éppen hogy tudtam levegőt venni, mert olyan hirtelen ért a dolog. 
A délelőtt további részét, sőt még a déli órákat is ebben a gyönyörű oázisban töltöttük. 
Rengeteget hülyültünk, nevettünk é ugráltunk a vízbe . Közben előjött egy fura érzésem. Mintha valaki figyelne. De nem csak abban a perben, hanem úgy egész nap. Próbáltam elhessegetni ezt a szörnyűnek nem mondható gondolatot a fejemből....sikertelenül. 
Oda sétáltunk az egyik bárhoz, ahol az ital lap nézegetése közben egy hangos lövésre lettünk figyelmesek. Nem tűnt közelinek, inkább, mintha a partról jött volna a hang. Mindannyian megijedtünk, de több nem történt. Mind a ketten egy Mojito-t rendeltünk, majd annak az elfogyasztása után visszasietünk a medencébe. 
Ott aztán heves csókolózásba kezdtünk a víz felszínén, és szintúgy a víz alatt Is. Én valahogyan Barátom ölében ültem, ő pedig kezével a fenekemnél tartott/fogott, közben én haját túrtam. 
-Inkább menjünk föl... - mondta bele csókunkba. Értettem mire gondol, ezért nem is ellenkeztem. Inkább hagytam, had történjenek a dolgok maguktól...