Just......Give Me Time

Sziasztok! :)

Még mielőtt az új résről beszélnék, bejelenteném, hogy az oldal túllépte a 10.000 nézettséget! Ennek nagyon , de nagyon örülök. Emellett, 37 rendszeres olvasóm van, és még kitudja hány olvasóm, akik ha nem is rendszeresen, de olvassák. Kemény 3 hónap alatt jött létre mindez a sok boldogító dolog, ami a Ti Türelmetek, Segítségetek és Szeretetetek nélkül nem valósulhatott volna meg. Nos, ennyit a köszönetről és a hálálkodásról :) Itt az új rész, amihez továbbra is várom a véleményeiteket Komment és/vagy Pipálgatás formájában. A részhez Jó olvasást, xx

Cher Brooks

 -Inkább menjünk föl... - mondta bele csókunkba. Értettem mire gondol, ezért nem is ellenkeztem. Inkább hagytam, had történjenek a dolgok maguktól...

A medencéből kiérve, újra az ölébe kapott, majd így indultunk el a lakosztályunkba. 

Mikor végre fölértünk a hosszas liftezés után, bementünk, majd magunkra zártuk az ajtót. Letett, majd mélyen egymás szemébe néztünk. Gyönyörű zöld szemeiben most korántsem ürességet, hanem vágyat és őszinte boldogságot véltem fölfedezni. Hozzá az a mosoly, aminek sosem tudtam ellenállni, és egyik lány sem tudna, egyszerűen megbabonázott, és nem is kellett több egyikőnknek sem. Azonnal , szinte letámadtam ajkait, majd ezt ő hevesítette föl. Pillanatok alatt az ágyon kötöttünk ki, ahol folytattuk a harcot. Eszeveszettül faltuk egymás ajkait, miközben keze a hátam és fenekem között ingázott. Én eközben csak haját túrtam, s néha hátára tévedtek kezeim. Hirtelen a bikini-felsőm csatjával kezdett bíbelődni, és ki is kapcsolata volna, de kezeimet övéire helyeztem és ezzel jeleztem neki, hogy ne. Nem arról van szó, hogy nem Akarom, de most ne. 

Vette a kis jelzésemet, majd a csókokkal áttért a nyakamra, majd mellkasom, végül a hasamra tévedtek ajkai. Ekkor halkan fölsóhajtottam, jelezve ,hogy tetszik amit csinál. Hogy ő is élvezze a dolgot, fordítottam a helyzeten. Ő került alulra, majd én kezdtem el ugyan azt , amivel ő "kínozott" az előbb. Mikor alhasához értem, nem tűrte tovább, fölhúzott magához, majd egy szenvedélyes csókkal jutalmazott. 

Csípőjére ülve tápászkodtam föl róla, amit ő egy halk morgással nyugtázott. Kezei fenekemen pihentek,míg én csípőjén ültem. 

Számomra ez jelentette a kis "érzéki játékunk" végét.  Egy darabig csak csendben ültünk, és néztük egymást, majd Haz megszólalt : 

-Nem akartalak egy ilyen dolog miatt elveszíteni. - Szavai hallatán kipattantak szemeim, majd mosoly csúszott ajkaimra , és vissza húzott magához egy ölelésre. Nem tudom, hogy ez most hogy jutott eszébe, de nem is érdekelt. Csak az, hogy most itt van, és szeretjük egymást. Az már egy másik dolog, hogy meddig leszünk együtt. Mert át ugye mindannyian HappyEnd-et szeretnénk, de hát ez az esetek 1%-ában van így csak. 

Arcomat szembe fordítottam övével, majd egy puszit leheltem ajkaira, amibe ő belemosolygott. 

-Bármi történjen, én Szeretni foglak. - mondtam, majd fölültem és leszálltam róla. A szekrény felé vettem az irányt, hogy keressek valami ruhát estére, mert hát ez lesz az utolsó napunk. Holnap indulunk haza vissza Londonba, és akkor minden folytatódik ugyan ott, ahol abba hagytuk 4 nappal a nyaralásunk előtt. Kezdődik az őrület, kezdődnek a premierek, koncertek, és a legfájóbb pont is. A turné. Arról még nem is beszéltünk, hogy hogy lesz. De hát Eleanor és Danielle-ék is megoldották. Akkor mi is megfogjuk...Ebbe belegondolván, akaratlanul is egy könnycsepp folyt végig arcomon, melyet próbáltam eltüntetni , de Harry utánam jött és hátulról átölet így észrevette. 

- Valami baj van ? - kérdezte, s most már észrevettem szemeiben azt az aggódó pillantást. 

-Harry...én csak.. - itt magához ölelt- belegondoltam, hogy ha elmentek turnéra, akkor mi lesz. Talán olyan keveset fogunk tudni beszélni, hogy elhagysz és valami más lá..- törtek ki belőlem a szavak, de Kedvesem mutató ujját ajkaimra helyezte, jelezve, hogy ne folytassam. 

-Cher, figyelj. És ezt jegyezd meg, amit most mondok. Soha nem hagynálak el ,csak egy lány miatt, egy futó kaland vagy egy olyan lány miatt aki szimplán csak jól néz ki. Én téged Szeretlek, én Veled vagyok Boldog és ez nem fog soha megváltozni. - az utolsó szavakat, már az arcomat kezei közé fogva mondta. Megcsókoltam. Ez volt az, amire szükségem volt, hiszen bármikor megtehetem, de mégis erre volt szükségem. 

-Na de most már készülődjünk. - szólaltam meg végül, majd fölálltam mellőle. 

-Rendben, én addig átmegyek szólni a többieknek, hogy készüljenek, mert elmegyünk este kajálni. - hirtelen előtört belőlem a nevetés. 

-Most mi az ? -nevetett most már velem ő is.

-Így akarsz menni ? - kérdeztem a ruhájára, vagyis jelen esetben a fürdő nadrágjára mutatva, mire ő csak egy fej rázással "válaszolt", majd átment a szomszédba. 

Addig én kiválasztottam, egy rózsaszín koktél ruhát,  és a hozzá megfelelő fehérneműt és kiegészítőket. Bevittem magammal a fürdőszobába az előbb leírt tárgyakat, majd elkezdtem készülődni azt esti vacsorára. Bő fél óra alatt el is készültem, majd föltettem egy alap sminket, ajkaimat csak száj fénnyel emeltem ki, aztán fölvettem a ruhát, amit egy egyszerű fekete platformos cipő tett teljessé. Hajamat enyhén begöndörítettem, majd fölvettem egy fekete nyakláncot hozzá és ezzel el is készültem. 

Kiérve a párás, meleg fürdőből Kedvesem már az ágyon ült készenlétben. 

- Gyönyörű vagy - mondta rekedtes hangon, amitől kirázott a hideg, és átjárta testemet valamiféle bizsergés. Zavaromban köhögtem egyet, majd leültem az ágyra, majd ő is elvonult készülődni. 

Már negyed órája csak ültem és unatkoztam, sőt még Twitter-re is fölnéztem mikor elhatároztam hogy sétálok egyet a folyosón. Nos...Rossz ötlet volt.  

Kilépve az ajtón, azonnal belebotlottam valamibe. Pontosabban valakibe. Gondolom Ő is ugyanúgy unatkozhatott, mint én ,mert ő is egy ideje már a folyosót pásztázhatta. (akkor ez volt, az a zaj....) 

-Szia - köszöntem neki, és próbáltam nem figyelembe venni. 

-Csodálatosan nézel ki - suttogta fülembe. bár nem volt egy lélek sem a folyosón. nem értem a logikáját . Vészesen közeledni kezdett felém arca, s ekkor, mintha egy vészcsengőt húztak volna meg a fejemben, eszméltem, hogy mégis mit csinálok, vagyis csinálnának velem. 

Szavak nélkül cselekedtem, és amilyen gyorsan csak tudtam, visszarohantam a szobánkba, majd kapkodva vettem a levegőt.  Harry pont ekkor lépett ki a fürdőszobából.  Persze fedetlen testtel. Próbáltam nem ránézni, és engedni a kísértésnek, pedig rettentően akartam. 

-Nem láttad a ... áh, megvan ! - mutatott a ruháira, amik az ágy mellett hevertek és szerencsétlenségemre épp ott álltam. Sietősen megindult ruhái felé, s ezzel csökkentve köztünk a távolságot.

Kezeibe vette a ruhadarabokat, majd felém közelített. 

-Kérlek ne kínozz - kérleltem, de abban a pillanatban ajkait enyémekre helyezte,  s úgy mélyítette el a csókot. Újból az ágyhoz irányította testünket, de megálltam és így szóltam : 

-Inkább este , de most öltözz fel - épp akkor kopogtattak az ajtón .

-Sziasztok! - öleltem meg a csajokat. Már mindenki készen állt az indulásra. 

-Mehetünk ! - zárta be az ajtót  Haz, majd egy puszit nyomott az arcomra és kézen fogva elindultunk a többiek után a lift felé. 

*************

Szerencsére egy nagyon közeli éttermet választottunk. De tényleg nem mentünk nagyon messzire. Ahogy leértünk a szállodából, egyből belebotlottunk egy szép kis étterembe. Mondhatnám úgy is átjöttünk a szomszédba kajálni. Semmi extra, csak mint egy tengerparti kis vendég látó. fa asztalok, zöld övezet, virágok, zene és finom italok, és annál finomabb ételek. Miután mindannyian rendeltünk, arról beszélgettünk, hogy ki mivel töltötte el ezt a három napot. Kiderültek közben olyan érdekes titkok, melynek hallatán, vagyis melyekbe ha belegondolok, még most is ráz a hideg. Mint például, hogy egyszer Niall, annyira izgult egyszer a randijára, hogy elfelejtett fölvenni alsógatyát. Wááo... még belegondolni is rossz, mit érezhetett szegény akkor. A többi durva dolgot meg sem említeném. 

A vacsoránk elfogyasztása után eldöntöttük, hogy az utolsó napot, vagyis  holnapot rászánjuk egy utolsó strandolásra és aztán indulunk haza. 

*****************

Miután hazaértünk, fáradtan dobtam le magam az ágyra. 

-Holnap indulunk haza..Pedig még legalább egy hetet töltenék itt Veled - mondtam halkan. 

- Harry ? Itt vagy ? -folytattam. Mivel nem érkezett válasz, ezért kinéztem az erkélyre ,hátha ott van. Egy választás maradt. A folyosó. Az a híres neves folyosó, amin már annyi minden történt ezen 4 nap alatt. 

- Szia ! - köszönt rám , ismét Ő.

- Uram isten, a szív bajt hoztad rám. Mondd, nem láttad Harryt ? -tettem kezemet a szívemre. Ő állandóan a folyosón ül ? Nincs jobb dolga ? 

-Nem - rázta a fejét, majd fölállt és közeledni kezdett felém.

-Na most már elegem van. - törtem ki. Nem foglakoztatott, hogy még 5-en vannak körülöttünk a szobákban, akik pihennének, mert már muszáj volt kimondanom amit érzek. De most már Őszintén. 

-Zayn, kérlek, hagyj békén. Nekem barátom van és Szeretem. Mindennél és Mindenkinél jobban! - álltam vele szembe - Harry nekem többet jelent az életemnél, és nem akarom miattad elveszíteni. Ne bánj velem úgy, mintha a barát nőd lennék. Utálom a csókjaidat, gyűlölöm az érintésedet. Kérlek, ne rontsd el az életemet. Kérlek, hagyj békén, és ne tedd ezt velem ! - fakadtam ki és a mély szem kontaktusból áttértünk valami másra. Hirtelen pillantásait átvetette vállam fölött, majd én is hátra néztem. 

-Ne ! - Ott állt mögöttem a Barátom, Az aki a legfontosabb számomra, és ezt ő mind végig hallgatta.  Harry. 

Azonnal, ahogy ránéztem ő sarkon fordult és elindult a lift felé. Zayn pedig egy gúnyos nevetés kíséretében, ami inkább egy csalódott nevetéshez volt hasonló elindult a másik irányba. Ott álltam a folyosó közepén, és a szerelmem lehet, hogy épp most készül elhagyni, a barátom pedig lehet, hogy épp most készül a másik irányba belevetni magát egy....

Na ne, cselekednem kell. Amilyen gyorsan csak tudtam, futni kezdtem . Futni kezdtem, hogy utolérjem, életem Szerelmét, aki megbecsült és Szeretett és n ezt nem hagyhatom veszni ! 

Épp elértem, és a lift ajtaja majdnem bezárult, mikor lábammal megállítottam. 

-Kérlek, Harry ! Had magyarázzam meg ! - folyt le egy könnycsepp arcomon, s őt követték barátai. 

-Figyelj, és mindig i tudtam, hogy van köztetek valami, de azért ezt nem gondoltam volna. Pedig .. - kezdett bele, de nem akartam, hogy kimondja, ezért belé folytottam a szót. 

-Kérlek, ne hagyj el...Beszéljük meg...- kérleltem. 

-Csak adj időt. - mondta, majd bezárult a lift ajtaja, én pedig lecsúsztam a fal mellett és belevetettem magamat, a most legegyszerűbbnek tűnő dologba. A könnyekbe...