Be Loved By You

Sziasztok! 

Ezúttal egy rendhagyó résszel érkeztem. Nagyon úgy érzem, hogy változtatni kellene, és nem, ne ijedjetek meg, még nem a vége, sőt. még korántsem a vége a blognak, de nagyon úgy érzem, hogy nem teljesen bontakozott ki a történet. Erre sikerült fölnyitnia a szememet FantasyGirl-nek, és most már teljesen biztos vagyok benne, hogy jól fogok cselekedni. A változtatás annyi lenne, először is, hogy kicsit új külsővel illetem a blogot. A másik, pedig hogy jobban ki lesz bontakoztatva, mit is éreznek a szereplők. Remélem, jobbat tesz mindannyiunknak majd ez a kis változás, és teljesen magaménak érezhetem a történetet.Épp ezért fontos számomra, hogy ezt a részt többek szemszögéből írjam le, hogy most mit gondolnak, mert tudnotok kell. Nem akarlak összezavarni titeket, így lesz a legjobb. Nos, ennyit szerettem volna közölni veletek, másrészt pedig el kell mondjam, nagyon örülök ennek a sok nézettségnek, és a sok rendszeres olvasómnak is. Ti vagytok a Legjobb olvasók a világon.  A folytatáshoz pedig Jó Olvasást kívánok! 

„Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.”

Zayn Malik

Mit tettem? Mit teszek?  Nem ismerek magamra.  A legjobb barátommal tennék ilyet?  Nem. Ez nem én vagyok.   Helyre kell hoznom, amit elrontottam.

Még mindig az ütések nyomait próbálom eltüntetni, amit Harry okozott.  Igazából nem is hibáztatom. ÉN okoztam a bajt, nekem kell helyrehozni. Mégis, hogy gondolhattam azt, hogy megpróbálom elcsábítani Chert? Ez képtelenség. Bár azt hiszem, ezek a sebek kellettek ahhoz, hogy beigazolódjon; Egy barom vagyok.  De akármennyire is tagadni való vagy nem, én szeretem Chert. Már amennyire lehet szeretni valakit, úgy, hogy nem is tudsz róla semmit. Igaz, velünk lakik, él mégsem ismerem minden porcikáját.  Sőt, a megoldás is meg van már. Bocsánatot kell kérnem a legjobb barátomtól, és Brooktól is. 

Nos, azt hiszem, készen vagyok.  A ruháim elpakolva, a bőröndöm készen és én még mindig azt ecsetelgetem, mekkora hülye is voltam.   De ami már megtörtént, nem lehet visszacsinálni, úgyhogy kezdek fölhagyni az ön sajnálattal és kezdhetek reménykedni, hogy valaha megbocsájtanak-e. 

Ha jól tudom a gépünk három óra múlva indul. A srácok pedig valami strandolást is terveztek. Megyek, és szétnézek, mi folyik odakint.

-Haver, hol voltál? Mindenhol téged kerestünk! – ütögette meg vállamat Louis.

-Nem láttátok Harryt? – kérdeztem sejtelmesen.

-Azt mondta menjünk le a partra és hagyjuk őket kettesben. – biccentett fejével Hazzáék szobája felé Liam. Erre én csak egy ’oké’-t motyogtam, majd immár a lányokkal karöltve a tengerpart felé vettük az irányt.

Rövid időn belül megtaláltuk az ideális helyet a dolgainknak, majd ledobtuk magunkról a ruhát és belevetettük magunkat az utolsó mókába. De sajnos itt sem lehettünk felhőtlenül boldogok.Egy idő után kijöttünk a vízből, majd leheveredtünk a homokba, mely a Naptól egyre és egyre forróbbnak tűnt fedetlen testünkön. Egy ideje csak csendben kémleltük az óceánt, mikor Liam unott hangon megszólalt.

-Szerintem menjünk vissza. 

-A buli nem buli Harryék nélkül. - szólalt meg Louis is, aki épp kedvese lábát szórja be a már-már aranyló homokkal.

-Egyébként miért nem jöttek? -kérdezte Danielle, kinek hangjában némi gyanakvást véltem fölfedezni.

-Gondolom Harry szeretné bevetni magát. - szemét húzogatva próbálta elpoénkodni a dolgot Louis.

-Tényleg, ők most hogy vannak? Haz egyik este elég feldúlt állapotban volt. Mi történt? - Vonta föl egyik szemöldökét Eleanor, mire  én alsó ajkamba haraptam, és ezt szerencsémre vagy ha úgy tetszik szerencsétlenségemre észrevette, majd szúrós szemekkel nézett rám.

-Zayn, mit műveltél? 

-Hát...öö..-kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de rájöttem, hogy semmi értelme nem volna. Plusz mégis csak a legjobb barátaimról van szó, így hát a nyílt igazságot választottam. 

-Megcsókoltam.-adtam a legegyszerűbb választ a kérdésre. 

-Arra emlékszem. Akkor történt, mikor benyitottunk és Harry pedig... - kezdte el mondani a történetet Lou, de én félbeszakítottam.

-Igen, akkor, de sajnálom amik történtek. 

-Történtek? - vágott érdekes arcot Liam

-Mást is csináltál ezen kívül? - s ha lehet, még szúrósabb tekintetben részesültem Eleanortól. 

-Hogy őszinte legyek többször csókoltam meg. - mondtam ki végül.

-Mégis miért? és ha ezért szakítanak? - vont kérdőre Danielle

-Mert szeretem. Vagyis, szerettem. -nyögtem ki végül. 

-Nem akarok okoskodni, de szerintem békülj ki velük, és felejtsd el Brook-ot. - állt fel a két lány, majd újra a habokba vetették magukat. 

 Cher Brooks

Nem tudom mi ütött belém. Fogalmam sincs, milyen játékot játszik velem a sors, de nekem nagyon nem tetszik. Egyik pillanatban ezt érzem, másikban azt. De egy kérdés fogalmazódék meg bennem állandóan, ami nem hagy nyugodni. Miért kételkedek az érzéseimben? Miért nem bízom magamban? Pedig tudom, mit akarok. Harryt, aki ráadásul itt ül az ágyon és magyarázatot kellene adnom. 

-Miért jöttél utánam? 

-Miért mentél el szó nélkül? - kérdezte komoly hangon, de a szája szélén ott bujkált egy kis mosoly.

-Mert félem hallani, hogy köztünk mindennek vége. - ahogy kimondtam föl álltam és az erkély felé vettem az irányt. Nekitámaszkodtam a falnak, majd az óceánt kezdtem figyelni.

-Akkor most megígérem neked..-lépett mögém- hogy tőlem ez soha nem fogod hallani. - szembe fordultam vele, és már majdnem megszólaltam, mikor folytatta:

-Nem tudok rád haragudni. Mikor nem voltunk együtt, állandóan azon gondolkoztam, hogy mit mondjak, vagy hogy szeretsz-e még egyáltalán.  Igaz, bántott, hogy félreléptél, még ha nem is szándékosan, de bántott. Sok dologban nem vagyok biztos, de abban igen, hogy Szeretlek. És szeretném, ha szeretnél. - A döbbenettől pár másodpercig nem tudtam megszólalni. Ez lehetséges? Akkor mi most nem szakítunk? Minden, mint régen? Ekkor mint valami bomba, úgy robbant bennem az érzés, a késztetés, a vágy, hogy megcsókoljam. Lassan, bátortalanul közeledtem felé, majd ajkaimat az övéire tapasztottam. A lassú, félénk mozgást átváltotta egy heves ,érzéki csók párbaj. Hirtelen megemelt, majd fenekemnél megtartva vitt vissza a szobába, ahol folytattuk az érzéki harcot. Egy pillanatra megálltunk, majd belefúrtam tekintetem övébe. A szobában csak a mi szapora lélegzet vételünket lehetett hallani, és talán az én kirobbanó gyorsasággal verő szívemet. 

-Szeretlek Harry- suttogtam hangosan, majd hátralöktem az ágyra. 

-Én is Szeretlek Brook! -hangjától kirázott a hideg. Persze jó értelemben. És..Brook? Már ő is így szólít? Amióta Niall kitalálta, azóta mindenki így hív. Nos, eléggé élveztük egymás társaságát, és már hiányzott mindkettőnknek az együttlét, annyira elkapott minket a hév, hogy már mindketten csak egy szál alsóneműben voltunk. Már majdnem megtörtént köztünk az ami, mikor a folyosóról olyan hangok hallatszottak, mintha egy nagy tehén csorda vonult volna végig. Ekkor döbbentem rá, hogy hazaértek Louisék, ami csak annyit jelentett:

-Mond, hogy bezártad az ajtót. - vetettem egy reménykedő pillantást kedvesemre. De ekkor, már késő volt. Kattant a zár és nekünk pedig pont annyi időnk maradt, mire eszméltünk, hogy Harry gyorsan magunkra húzta a takarót. Ekkor lépet be az ajtón Lou, Niall, Zayn és Liam. Mögöttük szépen sorba El és Danielle. 

-Oh,gyermekeim. Emlékezzetek meg rólam, és nevezzétek majd el Louisnak. Meséljetek majd neki rólam. - adta elő Lou színpadiasan az előbb említett szavakat, s egy könnycseppet megjátszva letörölve szeméről, egy mozdulattal leránotta rólunk a takarót. Ijedten karoltam át barátomat, s fúrtam vállába arcomat. Lou csak kikerekedett szemekkel figyelte reakciómat és értelmetlenül nézett végig rajtunk. 

-Miért, mire számítottál? - kérdezte nevetést visszafojtva mellettem fekvő göndör hajú barátom. A többiek persze már dőltek a röhögéstől Tomlinsonnal egyetemben.

-Akkor nem les kis Styles? Sem kis Brooks? - kezdett el sírást színlelni Niall, majd odasúgott valamit a lányoknak, akik azután kimentek. 

-Mit súgtál nekik? - kérdeztem.

-Az maradjon a hármunk titka. -kacsintott majd elment.

-Készülődjetek, mindjárt indul a gépünk- csattant ki Liam, majd  ő is lelépett, így végül kettesben maradtunk szerelmemmel. 

-Kínos volt. - ejtettem el egy idétlen kacajt, majd a ruháimért akarta nyúlni de barátom visszahúzott.

-Még nee- húzta el hosszan az 'e' betűt, majd visszahúzott mellkasára.

-De Harry, mindjárt indul a gépünk. - erre semmit nem szólva, még közelebb húzott magához, de olyannyira, hogy egy hajszál sem fért volna be közénk, majd megcsókolt. A kemény két perces háborúnk után végre lemásztam róla és a ruháim keresésére indultam.

Rövid tíz perc alatt el is készültünk és össze is pakoltuk a még kint maradt dolgainkat. Elhoztam a Niallnél maradt bőröndömet és telefonomat, majd csapatosan, mind a nyolcan megrohamoztuk a lifteket. A szálloda tetején, már ott várt minket a gépünk, amibe azonnal be is pakoltunk. Liam még gyorsan levitte a recepciósnak a szoba kulcsokat, majd egy üveg pezsgő kíséretében visszatért.

-Ezt a tulaj küldi, és köszöni, hogy itt voltunk. -majd fölvitte a hideg alkoholt a fedélzetre.

-Beszélhetnénk?- somolygott hozzám Zayn. 

-Persze. - mondtam vállamat megrántva.

-Figyelj Cher, Én...mit mondhatnék? Nagyon sajnálom ami történt, és hidd el, ha lehetne mindent másképp csináltam volna. - nem feleltem, csak hallgattam a sajnálkozását.

-Szóval, mi lenne ha elfelejtenénk ami történt és barátok maradnánk? - kellett egy pillanatnyi idő, hogy fölfogjam mit is kér valójában. Szerintem ő sem gondolhatta komolyan.

-Ne kérd tőlem, hogy felejtsük el. Hogy felejtsem el. Mert ezt nem tudom elfelejteni. Egy kérésem viszont lenne; Beszélj Harryvel. - ekkor bár félénken, de közelebb jött, majd megölelt.

-Barátok? - kérdezte reménykedve.

-Barátok.- eresztetem el egy halvány mosolyt, majd csatlakoztunk a többiekhez. Végül mindannyian fölszálltunk a gépre. Elfoglaltam helyemet az ablak mellett, Harry pedig szó szerint beesett mellém, ami kicsit meg is nevettetett, majd pár perc múlva már a felhőket szántottuk. Útban London felé...