I Wish, I Could Disappear !

Sziasztok! :)

Egy hét után ismét itt vagyok, és hoztam nektek  a 38. részt ! :) A blog túl van a 12 ezer megjelenítésen aminek nagyon örülök. A 39 rendszeres olvasóm miatt szintén boldog vagyok ! Éés van egy jó hírem számotokra.Úgy alakultak a dolgok, hogy sűrűbben fogok tudni részt hozni, de persze csak akkor, ha nektek is jó. Ezért is kérlek titeket, hogy írjátok le kommentbe, hogy Melyik Nap lenne a megfelelő számotokra. (Tehát, mikor tudnátok olvasni). A fejezethez Jó olvasást kívánok, és számítok a hozzászólásaitokra! ;) xx

 Cher Brooks

Vajon mi lesz ezek után? Együtt maradunk , vagy ez a kapcsolat eleve halálra volt/van ítélve ? Miért nem lehetünk mi normálisan , akadályok nélkül együtt? Miért lép be a képbe mindig valaki vagy valami ? Veletek is megtörtént már, hogy amikor éppen minden a legnagyobb rendben van, akkor jön valami, ami mindent megváltoztat? Persze rossz irányba. Nos, velünk is épp ez történik. 

A Harryvel való beszélgetés után, visszajöttem Niallhez és itt töltöttem az éjszakát. Ezzel magyarázhatom azt, hogy miért az Ír-barátom horkolására ébredtem. Már elmúlt 8, de én inkább az ágyban történő fetrengést választottam, mert semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból és elkezdeni a napi hajtást. Bár tudom, ma van az utolsó nap ennek örülnöm kellene? Mára még be van tervezve egy strandolás, utána pedig indul a gépünk. Fura belegondolni, hogy talán 20 óra múlva már Londonban leszünk, este pedig a saját ágyunkba fekszünk le. Apropó London. Ha hazaértünk, az első dolgom az lesz, hogy munkát keresek, mert hát az még sem fair, hogy a srácok tartanak el, ráadásul ha Harry elhagy, akkor még lakás után is néznem kell. Jó lenne már tudni, hogy miképp dönt. Legalább nem kellene hiú ábrándokat szövögetnem, miszerint ébredek-e én még föl egy csodás együtt töltött éjszaka után göndör hajú barátom mellett, vagy sem. Már ha ez nevezhető annak. Nagy elmélkedésemből a mellettem fekvő fiú hangja zökkentett ki : 

-Jó reggelt csajszi

-Reggelt - mormogtam

-Hallom nincs jó kedved. Elmondod mi volt este ? - kérdezte,s közben fölült az ágyban és magára kapott egy fehér atlétát, ami az ágya melletti széken volt. 

-Ja, persze el. De este már nem volt kedvem. Szóval, elmondtam neki az igazságot, vagyis, hogy mi történt pontosan Zayn és köztem. Azt mondta, hogy átgondolja, hogy mi legyen kettőnkkel, aztán pedig majd alakul. Nagyjából ennyi lenne. És köszönöm, hogy nálad alhattam. - eresztettem felé egy halvány mosolyt. 

-Hülye lenne ha elhagyna egy ilyen kis apróság miatt. Mondjuk nem olyan kis apróság, de ha nem kezdeményezted a dolgokat, akkor végülis az. Kérdezhetek valamit ? -elősször értetlenül néztem, aztán bólintottam. 

-Amikor Zayn megcsókolt mit éreztél ? Úgy értem, milyen érzés volt ? 

-Hát nem olyan mintha Harrytől jött volna - nevettem el magamat - Egyébként nem izgatott fel ha erre gondolsz, és nem akarnám újra. De tény, hogy mikor hozzámér, valami érzés hatalmába kerít, hogy így mondjam. - mondtam el a teljes igazságot. 

-Oké, csak kíváncsi voltam. Egyébként szerintem biztos meg fog bocsájtani, bár én nem igazán díjaznám hogy megcsalt a csajom a legjobb haverommal, aztán meg egy másik haverommal tölti az éjszakát. 

-Igazad van. - sütöttem le szemeimet. 

-Egyébként nem tudnál ajánlani jó helyet, ahol eladót esetleg felszolgálót vagy ilyesmit keresnek ? - mondhatni "terelő" kérdés, mert nem akartam már Harryről beszélni. 

-Nocsak Brooke, én úgy tudtam a zenéből akarsz megélni. - nevetett

-Így se szólítottál még. Amúgy meg, attól függ, hogyan tetszik majd a rajongóknak a közös dalunk. Emlékszel ? -  lett egyből jó kedvem, a semmiből.  Ő erre csak megrázta a fejét, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Már én is nagyobb lendülettel pattantam ki az ágyból a bőröndöm felé vezető úthoz, ami kemény két méter. Sikerült előszednem belőle a fehér bikinimet, aminek a felső része csavart, az alja pedig csak egy egyszerű fehér alsó. Elővettem még egy rózsaszín felsőt és egy fehér rövidnadrágot. Hozzá egy egyszerű fehér papucsot illettem. Niall pont kész lett én pedig birtokba vettem a fürdőszobát. Gyorsan letusoltam, majd fölkaptam magamra az előbb említett ruhadarabokat. Megmostam a fogam, hajamat pedig csak hagytam lazán a vállamra omlani. Csak egy natúr sminket tettem fel, hozzá egy kis szempillaspirállal. Nagyjából negyed óra alatt el is készültem. Kilépve a fürdőszobából szőke barátom már -ahogy elnéztem- rég készen volt. 

-Indulhatunk? - kérdezte, s már indult is az ajtó felé.

-Hová ? 

-Reggelizni .- gondolhattam volna, hiszen csoda, hogy eddig nem jött szóba a kaja szó. 

Mint eddig minden nap, most is megvártuk egymást a többiekkel. De így sem volt teljes a kép. Eleanor, Danielle, Louis, Liam, Zayn és mi már itt voltunk. De az az egy valaki hiányzott. 

- Harry nem jön ? -kérdeztem végül, de pont ekkor kattant a zár és jött felénk. Szívem szerint oda mentem volna hozzá és.... de az eszem az mást diktált. És valóban helyesen döntöttem, mert azzal csak rontanék a helyzeten ha minden percben azt kérdezgetném tőle, hogyan döntött. Gondolom Niall megérezhette gondolataimat, ezért úgy, hogy senki ne lássa megfogta karomat és magához húzott. Ekkor én ránéztem , mire ő csak egy "nem lenne jó ötlet" arckifejezést vágott. Végre mindannyian beszálltunk a liftbe, majd elindultunk a földszint felé. Mi álltunk hátulra és a Szerelmem pedig pontosan előttem állt. Éreztem a már azt a megszokott férfias illatot, azt a kívánatos illatot. 

Vajon ő most mire gondol? Ő most mit érezhet? Talán már el is döntötte a dolgokat. Talán már többet nem érezhetem a csókjai, sem az érintéseit? Az nem lehet. Azt nem bírnám ki. De az biztos, hogy az én hiú ábrándjaim csak olaj a tűzre, mert ezzel is csak bebiztosítom magamat abba a hitbe, hogy mi tényleg lehetünk újra normális pár. Bár még nem szakítottunk, és ez is valami.

Épp megszólalt a kis csengő hangja, ami a földszintet jelezte, majd sorban kiléptünk a személyszállító tárgyból és az étkező felé vettük az irányt. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, majd a svédasztalos reggeliből kezdtünk válogatni. Épp a híres Amerikai pirítósból pakoltam a tányéromra, mikor egy csattanásra lettem figyelmes. Jobban monddva mindenki fölkapta fejét a hangra. 

-Mi volt ez ? - kérdeztem az asztalnál ülő Eleanortól. Ő is ugyan olyan rémült arcot vágott, mint én, hiszen elég félelmetes és hangos volt. Ő csak egy 'Nem Tudom'-ot motyogott, mire én Niallhoz siettem, aki épp az italok között keresgélt. 

-Hol van Haz és Zayn ? - kérdeztem talán kissé ingerülten. Féltem, hogy talán valamelyikük, valami olyat csinált amit később megbánnak. Vagy nem... 

A szőke fiú nem igazán adott kérdésemre megfelelő választ, ezért eljöttem az étkezőből és a két fiú keresésére indultam, mikor megláttam a társalgó mellett őket. Haz épp Zayn pólóját fogja filmbe illő módon a tetejénél és épp a jobb kezével készül beütni neki egy jobbost. Mire odaértem már késő volt. Még szerencse, hogy egy lélek sem járt a közelben. 

-Harold! Engedd el ! -futottam közéjük, majd be álltam úgy, hogy Vele szemben legyek. 

-Kérlek ne! Ez nem old meg semmit és csak a barátságotok megy tönkre! -tettem két kezemet a mellkasára. 

-Te inkább csak maradj ki ebből! - mondta ingerülten, pedig én is benne voltam. Nagyon is benne voltam. Hisz ha Zayn és köztem nem történik meg az ami, akkor most nem tartanánk itt. Nem volt mit tenni, nyeltem eggyet, majd minden erőmből tolni kezdtem a göndör hajú srácot. Végre hallótávolságon kívül kerültünk, majd leültetem egy fotelbe. 

-Nézd Harry, én nagyon sajnálom ami történt, de az nem old meg semmit ha nem szólunk egymáshoz . Elmondanád, hogy mire jutottál ? -fordultam vele szembe

-Igen, eldöntöttem. És szerintem mind kettőnknek így lesz a legjobb. -felelte zavartan. 

-Ugye..ugye nem adnál föl egy négy hónapos kapcsolatot ilyen könnyen? Már olyan sok mindenen átmentünk, akkor ezen miért ne? - ragadtam meg két kezét és összekulcsoltam enyéimmel.

-Tudod, nem azzal van a baj, hogy megtörént. Hanem azzal, hogy nem mondtad el.

-Vagyis akkor Vége ? - kérdeztem, de ahogy kimondtam, megbántam. Belülről éreztem, hogy remegek és fáj.

 Fáj, hogy elveszítem. Fáj, hogy többet nem lehetek vele. Fáj, hogy többet nem érezhetem közelségét. Fáj, hogy nem lesznek többet együtt töltött közös pillanatok, éjszakák. Fáj, hogy egy ilyen erős és szerelmes kapcsolatot elrontott egy csók. Egy csók, amelyben az egyik fél többet érzett és minden áron szét akarta rombolni a másik kapcsolatát. Egy csók, amelyben nem volt viszonzott érzelem. Egy csók, amely miatt két boldog emberrel kevesebb a Földön. Egy csók, amely mindent elrontott. 

Most már nem is fogtam vissza magam. Előtört belőlem minden érzelem , kötelék, szeretet, szenvedély ,bánat és harag. Előtörtek az első könnycseppek, melyet követtek társai.  Nem tűrtőztettem magamat tovább, de hát minek is? Megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy szakít-e velem most vagy sem, megcsókoltam. Minden érzelemmel ami bennem tombolt. Ilyen érzéseket senki nem váltott ki belőlem soha, és valószínűleg nem is fog. Egy dolog viszont még ebben a helyzetben is meglepett : Nem Ellenkezett. A csóknak viszont én vetettem véget, majd meg sem várva mit mondd beszálltam a liftbe és fölsiettem a szobánkba. Bementem, majd ledobtam magamat az ágyra. Ordítottam a dühtől és a fájdalomtól. Zokogtam a csóktól és a szakítástól. Igaz, nem mondta, hogy szakítottunk, de érzem, hogy ez a csók megváltoztatja a döntését. Biztos vagyok benne. 

Rövid idő múlva dörömbölés hallatszódott az ajtón. Nem volt erőm kinyitni, és nem is akartam, hogy valaki így meglásson. De azt hiszem kijelenthetem : Összetörtem. Az ajtó kinyitódott és belépett rajta valaki. Nem láttam az arcát,se semmiljét. Nem akartam semmit, csak egyedül lenni. Nem szólt semmit, csak bejött, leült mellém az ágyra, majd hátamat kezdte simogatni.Selytettem ki lehet az, de akkor sem néztem meg. Ekkor bevillant a kép, ahogy megcsókolom Harryt. Ahogy megcsókolom Zaynt, és ahogy Niallnél vígasztalódom. Komolyan mondom, úgy érzem magamat, mint a banda örömlánya. Én mindenkinek csak felforgattam az életét. Az lenne a legjobb, ha eltűnnék innen. Egy kérdés viszont akaratlanul is kicsúszott a számon : 

-Miért olyan boldog itt mindenki rajtam kívül? - s ekkor fölnéztem rá, az arcára. Bele a gyöny9rű fűzöld szemeibe és teljesen elvarázsolódtam. 

-Harry ! -motyogtam halkan...