Is This The Love?

Sziasztok!

Még mielőtt bármit is szólnék, köszönöm az előző részhez kapott értékeléseket! Sokat jelent, és imádom őket olvasni, látni. Nos, nem is húznám tovább az időt, itt az új fejezet, szám szerint 41. - úgyhogy Jó olvasást, és izgalmakat kívánok!  A rész végén, pedig értékeljetek,és írjátok le véleményeiteket, mert nagyon fontos, hogy tudjam mit gondoltok. Hisz nektek írom, a ti szórakoztatásotokra. :))

"Az alkohol nem válasz, de legalább elfelejted a kérdést."

 Cher Brooks

Nos, igen..Azt hiszem velem is ez történt. Sőt, most már biztos vagyok benne, hogy ez történt. 

Reggel egy üvöltő, ismerős zenére ébredtem. Szinte kiugrottam az ágyból, bár hiba lett volna. Harry telefonja szólalt meg - megjegyzem pontosan fél nyolckor- és ahogy elnéztem ő sem éppen boldogan kelt föl. 

-Haló? - szólt bele rekedtes, férfias hangján a telefonba. Nem fordítottam nagy figyelmet a beszélgetésére, inkább körülnéztem a szobában. 

Első kérdés: Mi a franc történt a ruháimmal? 

Második: Mi a franc történt tegnap este? 

-Rendben, majd gyere. - tette le Harry a telefont, majd kómásan rám nézett. 

-Ugye nem emlékszel semmire? - húzódott mosolyra a szája. Én csak egy fej rázással feleltem, majd végül  megszólaltam:

-Annyi még megvan, hogy táncoltok, és Niall megiszik abból az izéből három pohárral. Aztán már csak annyi, hogy valahogyan lekerül rólam és a csajokról is a felsőnk. Utána se kép, se hang. - mondtam, majd egy földön heverő szürke pólót, ami gondolom a Harryé, bár ki tudja, hogyan került az is oda, gyorsan fölkaptam magamra.

-Szerintem jobb, ha nem tudod mit műveltetek tegnap. -nevetett. -egyébként minek az a póló? -kérdezte, majd ismét röhögni kezdett. Most miért csinálja ezt? MIért nem mondja el? Vagy tényleg olyan durva dolgok történtek volna? Nem gond, ha ő nem, majd a többiekből kiszedem mi is történt.

-Fázom. Egyébként mi olyan nevetséges? 

-Ezen könnyen segíthetünk, vagy akár megismételhetnénk a tegnapit is. Nekem nagyon bejött. - kacsintott, majd magához húzott. 

-Harold, ha nem mondod el mi történt, esküszöm, hogy soha többet nem fekszem be ebbe az ágyba!- lettem dühös, mert már nagyon idegesített az előző pár kérdés, ami megfogalmazódott bennem, és az, hogy mi is történt.

-Rendben, de v...- kezdett bele a történetébe, de máris megszakítottam.

-Nincs de, és most tényleg nem számít semmi. Csak mondd el. - eresztettem el felé egy mosolyt.

-Jó. Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy...

~Mikor megtudtuk, hogy vetkőznünk kell a tánc közbe, azonnal beindult a piszkosabbik fantáziám. Így már egyből érdekesebb a dolog, nem? Elhelyezkedtünk a lányok előtt, majd mikor beindult a zene, azonnal táncolni kezdünk. A ruháink szépen sorban repültek le rólunk, a pia meg csak fogyott. Eleanor és Danielle közben 'Úúúú', és hasonló dolgokat kiabáltak, Te pedig az övemet húzogattad. A szám végére, csak a bokszerünk maradt rajtunk, aztán egy hirtelen ötlettől fogva, kitaláltuk, hogy Ti is táncoljatok. Így került le rólad, rólatok a ruha. Már nem emlékszem, hogy melyik dalra adtátok elő a showt, de élveztük..nagyon.Mondanom sem kel, elég sexysen táncoltál. A zene közben beleültél az ölembe, és a nyakamat kezdted csókolgatni, majd haladtál lefelé és... - 

-Harry! -szóltam közbe- várj, ezt inkább nem akarom hallani. Csak a lényeget. Vagyis inkább...Na jó, az érdekel, hogy mi történt köztünk, és hogy, hogyan került le rólam minden.

-Ha ezt akarod- mosolyodott el kajánul, majd ismét belekezdett...

~A buli végén, jobban mondva nem is lehetne azt mondani, hogy a végén, mert Louis és Eleanor már annyira ráhangolódtak a dogokra, hogy mindazt, amit kint a nappaliban elkezdtünk, ők azt folytatták valahol máshol. Igen, elmentek valahová. Mi pedig, nos..mi pedig szintén megkívántuk egymást és valahogy fölbotorkáltunk ide, és mivel rajtad is és rajtam is csak a fehérnemű volt, könnyű dolgunk volt.

Hirtelen minden bevillant.Ahogy mohón faljuk egymás ajkait, ahogy nyelvünk különös táncra hívja egymást, s az érintések, melyek bebarangolják egész testemet.

~Ujjai melltartóm kikapcsolásával bajlódnak, s közben egy percre sem válunk el egymástól. Ismét egy hirtelen ötlettől fogva elhúztam kezét a melltartómtól, s lágyan az ágyra löktem. Ekkor ráültem csípőjére, ahol lassan mozogni kezdtem. Úgy tűnt, tetszett neki, mert lazán megfogta derekamat, s közelebb ont magához. Felsőtestemet rádöntöttem övére, majd egymás ajkait kezdtük kényeztetni. Mondanom sem kell, ekkor már hűlt helye volt a pár perccel ezelőtt még rajtam lévő melltartómnak. Újból "visszamentem" a csípőjére, majd újból mocorogni kezdtem. Éreztem, hogy kissé már szűkösnek bizonyul gatyája, s ajkait is már harapdálja. Ekkor mindketten megszabadultunk a fölös ruhadaraboktól, majd úgy folytattuk egymás ajkainak kényeztetését.~

-Harry -motyogtam, miután abbahagytam a visszaemlékezést.

-Én mondtam, hogy inkább hagyjuk, de tudni akartad. - mosolygott.

-De hát ha nem ittál olyan sokat, mint én, akkor...-kezdtem el, de ahogy belegondoltam, hogy miket csinálhattam még..Mert hát oké, hogy megtörtént ez-az, de ebben azért mégis benne volt az alkohol hatása is.

-Lefeküdtünk? - és végre megkérdeztem, ami már az elejétől fogva furdalta az oldalamat.

-Nem tudom. -felelte zavartan.

-Hogy-hogy nem tudod? Azt mondtad, hogy..kérlek mondd, hogy nem.- Nem azzal lenne a baj, ha lefeküdnénk, mert azt többször is megtettük. Hanem azzal, hogyha elkövettük azt a bizonyos hibát. Még nem akarok gyereket!

-Akkor most? -kérdeztem, majd hátravetettem magam az ágyban.

-Hé, figyelj. Bármi történt, valljuk be, mindketten élveztük és biztos vagyok benne, hogy nem feküdtünk le. Mert bármennyire is részeg, vagy ittas állapotban voltam, azért arra biztos odafigyeltem.- újt hozzám, majd egy pillanatra elgondolkodtam, majd elmosolyodtam és megcsókoltam. Azonnal magára vont, s ott folytattuk a reggeli harcot. Nyelveink újból átélték azt, amit tegnap este, de most úgy érzem, de nem tudom miért, egy újabb összekötő kapocs született közöttünk. Úgy érzem még szerelmesebb vagyok belé, és mintha a szívem ezerszeres ütemre kapcsolt volna. Talán, ez lenne az a bizonyos szerelem?

-Jó reggelt - sétáltunk le Harryvel kéz a kézben a lépcsőn, majd köszöntöttük a többieket. Az az, ez a többiek csupán csak Niall, Liam, Danielle és Zaynből állhatott.

-Lou és El még nem ért vissza? -kérdezte göndör hajú barátom aki épp a konyha felé sétált.

-Nem. De biztos jól mulatnak.- felelt Zayn.

-Akárcsak Ti az éjjel. -kacsintgatott Niall.

-Mire gondolsz? - kérdeztem értetlenül, bár sejtettem mire céloz.

-Nem olyan vastagok a falak. - húzogatta ismét a szemöldökét Niall. 

-Ne máár.-dobtam meg egy nagy párnával, majd fölálltam és a távirányítót kezdtem keresgélni.

-Egyébként rosszabbra számítottam.-kacagtam

-Valakinek el kellett pakolni, ha már ti egymással voltatok elfoglalva. - nevetett Danielle, majd fejével az emelet felé biccentett. Erre én csak megráztam a fejemet, majd visszaültem a kanapéra, ahova már barátom is csatlakozott. Kezében egy tányér volt és rajta egy hatalmas szendvics. Belefurakodtam ölébe, majd bekapcsoltam a tévét. 

Már fél órája valami idétlen rajz film ment, mikor váratlanul betoppant a szerelmes gerlepár. Szintén kéz a kézben és ezerrel mosolyogva.

-Sziasztok! - köszöntöttem őket elsőnek.

-Na hogy ment, Lou? - kérdezte barátját Haz, mire csak egy mozdulatot váltottak, majd röhögni kezdtek.

-Srácok, még mielőtt bármit is beterveznénk, reggel Paul hívott. - hívta föl a figyelmet barátom.

-Délután lenne egy megbeszélés és interjú. -fejezte be.

-Mégis meddig tart? - szólalt meg végre Liam is.

-Talán estig...késő estig..

-Addig legalább kivesézzük, mi is történt az este-  kezdte a kacsingatást Eleanor is.

-Akkor majd este találkozunk- igazítottam meg Harry zakóját. Úgymond az utolsó simításokat végeztük. Paul mindjárt itt van a értük, és indulnak az interjúkra. 

-Nem mondom, hogy sietünk haza. Remélem nem tart sokáig. - ölelt magához, s közben mélyen beszívtam magamba férfias illatát. Ekkor megszólalt a duda, ami azt jelezte, hogy a fiúknak indulniuk kell. 

-Szeretlek- csókoltam meg, majd a csajokkal kikísértük őket. Ezennel egy csajos nap vette kezdetét.

-Szerintem kezdjük ezekkel - hozott elő Danielle egy hatalmas táskát, amiben mindenféle színű, márkájú körömlakk rejtőzött. El egy türkiz-kék színű gyöngy házas lakkot választott, Danielle egy matt feketét, én pedig egy szintén gyöngy házas pinket készítettem elő. 

-Akkor, kezdje a beszámolót Cher!- tapsikolt Dan. 

-Rendben. Igazából, azt mondta Harry, hogy elég durva dolgok történtek. És tényleg.(....).

-És most mit fogtok csinálni? -Ez volt az első kérdése Dannek miután elregéltem nekik az esti kalandomat.

 -Terhességi-teszt? - ajánlotta Eleanor.

-Igazából van egy olyan érzésem, hogy nem feküdtünk le, de azért nem ártana tényleg beszerezni..

Harry Styles

Már két és fél órája zsibbasztja az agyunkat ez a nő. Nem is értem, miért nem lehet feltenni csupán csak tíz-húsz kérdést és kész. Miért kell mindannyiunktól huszonötször megkérdezni ugyanazt. De legalább a megbeszéléssel már végeztünk. A közelgő Európai turnéról beszéltünk, és a Take Me Home-ról..A héten szinte végig stúdióba leszünk. És ha már itt tartunk, hogy turné..nem tudom, hogy fogom kibírni Brooke nélkül..Vagy talán jöjjön velünk? Paul úgysem engedné meg, mert azt mondaná, úgyis csak a figyelmemet vonná el. Szerintem meg épp fordítva...Gondolataimból egy rázogatás zökkentett ki, mely a mellettem ülő Zayntől származott.

-Mi-Mi van?-kaptam föl a fejemet.

-Örülünk, hogy visszatértél, Harry. - szólított meg a cikk író nő. - Ott tartottunk, hogy most mi újság nálad barát nő téren. Mostanság, nem sokat hallani rólad e téren.

-Nos, igen. - köszörültem meg a torkomat, majd folytattam. - igazából már megismertem valakit, akivel úgy tűnik hosszútávra tervezhetünk. 

-Igazán? Elárulsz nekünk róla valamit? Mikor tervezitek a nagy bemutatkozást? Vagy nem veritek nagy dobra? -kérdezte a nő. 

-Egyenlőre nem szeretném felfedni kilétét. - nevettem el magamat- de annyit elárulhatok, hogy hamarosan megismerhetitek ti is őt. - eresztettem egy mosolyt a szőke szemüveges nő felé, majd újból elmélyültem a gondolataimban.

-Szóval a titokzatos barátnő..Ezzel zárjuk a beszélgetést. Köszönöm srácok, hogy elfogadtátok a meghívást.

-Mi köszönjük- mondtuk egyszerre, majd fölálltunk, és kisétáltunk a teremből.

-Szóval titokzatos?- lökött meg lágyan Lou

-Mit kellett volna mondanom? Ha elárulom a nevét, akkor csak zargatnak. Én pedig nem akarom őt elveszíteni a rajongók miatt...

-Részben igaz..- helyeselt Liam, majd kiléptünk az épületből. Már ideje, hiszen tíz óra..és már jó lenne otthon lenni. Paul már ott várt minket, és épp szálltam volna be a kocsiba, mikor valaki a nevemet kiabálta. A hanghoz, most már egy arc is kapcsolódott. Na, ne. Csak őt ne. Szóltam a srácoknak, hogy menjenek, mert van még egy kis elintézni valóm, majd a lány felé vettem az irányt.

 Cher Brooks

 A lányok már rég hazamentek, én pedig itthon ülök egyedül a tévé előtt, gondolataimban elmerülve és várom, hogy végre hazaérjenek a srácok. Emlegetett szamarak..Már estek is be az ajtón..

-Helóó- köszöntek vidáman.

-Na hogy ment? - mosolyogtam.

-Harryt hol hagytátok? - kérdeztem, mert feltűnt, hogy nincs köztük.

-Azt mondta van még egy is elintézni valója. -kaptam választ a kérdésemre Nialltől. 

-Ja, értem. - bólintottam.

-De ha nem gond, én most megyek és lefekszem, jó éjt! 

-Jó éjt! - kívántak jó éjszakát egyszerre, majd fölbotorkáltam a szobánkba. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam, majd még fölnéztem telefonról Twitterre, és mivel már úgy is nagyon rég csiripeltem, hát ki írtam valamit:

@Cher_Brooks : @EleanorJCalder, @DaniellePeazer, jó volt a délután. Egy ismétlést? :)

Majd letettem, és egy óra forgolódás és várakozás után elaludtam. Gondolhatjátok, hogy csakis azon töprengtem, hogy hol a francba lehet Haz. Most nem arról van szó, hogy minden lépéséről be kell számolnia, de azért már elég késő van dolgokat intézni...