2012. október 6., szombat

I Wish, I Could Disappear !

Sziasztok! :)
Egy hét után ismét itt vagyok, és hoztam nektek  a 38. részt ! :) A blog túl van a 12 ezer megjelenítésen aminek nagyon örülök. A 39 rendszeres olvasóm miatt szintén boldog vagyok ! Éés van egy jó hírem számotokra.Úgy alakultak a dolgok, hogy sűrűbben fogok tudni részt hozni, de persze csak akkor, ha nektek is jó. Ezért is kérlek titeket, hogy írjátok le kommentbe, hogy Melyik Nap lenne a megfelelő számotokra. (Tehát, mikor tudnátok olvasni). A fejezethez Jó olvasást kívánok, és számítok a hozzászólásaitokra! ;) xx



 Cher Brooks
Vajon mi lesz ezek után? Együtt maradunk , vagy ez a kapcsolat eleve halálra volt/van ítélve ? Miért nem lehetünk mi normálisan , akadályok nélkül együtt? Miért lép be a képbe mindig valaki vagy valami ? Veletek is megtörtént már, hogy amikor éppen minden a legnagyobb rendben van, akkor jön valami, ami mindent megváltoztat? Persze rossz irányba. Nos, velünk is épp ez történik. 

A Harryvel való beszélgetés után, visszajöttem Niallhez és itt töltöttem az éjszakát. Ezzel magyarázhatom azt, hogy miért az Ír-barátom horkolására ébredtem. Már elmúlt 8, de én inkább az ágyban történő fetrengést választottam, mert semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból és elkezdeni a napi hajtást. Bár tudom, ma van az utolsó nap ennek örülnöm kellene? Mára még be van tervezve egy strandolás, utána pedig indul a gépünk. Fura belegondolni, hogy talán 20 óra múlva már Londonban leszünk, este pedig a saját ágyunkba fekszünk le. Apropó London. Ha hazaértünk, az első dolgom az lesz, hogy munkát keresek, mert hát az még sem fair, hogy a srácok tartanak el, ráadásul ha Harry elhagy, akkor még lakás után is néznem kell. Jó lenne már tudni, hogy miképp dönt. Legalább nem kellene hiú ábrándokat szövögetnem, miszerint ébredek-e én még föl egy csodás együtt töltött éjszaka után göndör hajú barátom mellett, vagy sem. Már ha ez nevezhető annak. Nagy elmélkedésemből a mellettem fekvő fiú hangja zökkentett ki : 
-Jó reggelt csajszi
-Reggelt - mormogtam
-Hallom nincs jó kedved. Elmondod mi volt este ? - kérdezte,s közben fölült az ágyban és magára kapott egy fehér atlétát, ami az ágya melletti széken volt. 
-Ja, persze el. De este már nem volt kedvem. Szóval, elmondtam neki az igazságot, vagyis, hogy mi történt pontosan Zayn és köztem. Azt mondta, hogy átgondolja, hogy mi legyen kettőnkkel, aztán pedig majd alakul. Nagyjából ennyi lenne. És köszönöm, hogy nálad alhattam. - eresztettem felé egy halvány mosolyt. 
-Hülye lenne ha elhagyna egy ilyen kis apróság miatt. Mondjuk nem olyan kis apróság, de ha nem kezdeményezted a dolgokat, akkor végülis az. Kérdezhetek valamit ? -elősször értetlenül néztem, aztán bólintottam. 
-Amikor Zayn megcsókolt mit éreztél ? Úgy értem, milyen érzés volt ? 
-Hát nem olyan mintha Harrytől jött volna - nevettem el magamat - Egyébként nem izgatott fel ha erre gondolsz, és nem akarnám újra. De tény, hogy mikor hozzámér, valami érzés hatalmába kerít, hogy így mondjam. - mondtam el a teljes igazságot. 
-Oké, csak kíváncsi voltam. Egyébként szerintem biztos meg fog bocsájtani, bár én nem igazán díjaznám hogy megcsalt a csajom a legjobb haverommal, aztán meg egy másik haverommal tölti az éjszakát. 
-Igazad van. - sütöttem le szemeimet. 
-Egyébként nem tudnál ajánlani jó helyet, ahol eladót esetleg felszolgálót vagy ilyesmit keresnek ? - mondhatni "terelő" kérdés, mert nem akartam már Harryről beszélni. 
-Nocsak Brooke, én úgy tudtam a zenéből akarsz megélni. - nevetett
-Így se szólítottál még. Amúgy meg, attól függ, hogyan tetszik majd a rajongóknak a közös dalunk. Emlékszel ? -  lett egyből jó kedvem, a semmiből.  Ő erre csak megrázta a fejét, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Már én is nagyobb lendülettel pattantam ki az ágyból a bőröndöm felé vezető úthoz, ami kemény két méter. Sikerült előszednem belőle a fehér bikinimet, aminek a felső része csavart, az alja pedig csak egy egyszerű fehér alsó. Elővettem még egy rózsaszín felsőt és egy fehér rövidnadrágot. Hozzá egy egyszerű fehér papucsot illettem. Niall pont kész lett én pedig birtokba vettem a fürdőszobát. Gyorsan letusoltam, majd fölkaptam magamra az előbb említett ruhadarabokat. Megmostam a fogam, hajamat pedig csak hagytam lazán a vállamra omlani. Csak egy natúr sminket tettem fel, hozzá egy kis szempillaspirállal. Nagyjából negyed óra alatt el is készültem. Kilépve a fürdőszobából szőke barátom már -ahogy elnéztem- rég készen volt. 
-Indulhatunk? - kérdezte, s már indult is az ajtó felé.
-Hová ? 
-Reggelizni .- gondolhattam volna, hiszen csoda, hogy eddig nem jött szóba a kaja szó. 
Mint eddig minden nap, most is megvártuk egymást a többiekkel. De így sem volt teljes a kép. Eleanor, Danielle, Louis, Liam, Zayn és mi már itt voltunk. De az az egy valaki hiányzott. 
- Harry nem jön ? -kérdeztem végül, de pont ekkor kattant a zár és jött felénk. Szívem szerint oda mentem volna hozzá és.... de az eszem az mást diktált. És valóban helyesen döntöttem, mert azzal csak rontanék a helyzeten ha minden percben azt kérdezgetném tőle, hogyan döntött. Gondolom Niall megérezhette gondolataimat, ezért úgy, hogy senki ne lássa megfogta karomat és magához húzott. Ekkor én ránéztem , mire ő csak egy "nem lenne jó ötlet" arckifejezést vágott. Végre mindannyian beszálltunk a liftbe, majd elindultunk a földszint felé. Mi álltunk hátulra és a Szerelmem pedig pontosan előttem állt. Éreztem a már azt a megszokott férfias illatot, azt a kívánatos illatot. 
Vajon ő most mire gondol? Ő most mit érezhet? Talán már el is döntötte a dolgokat. Talán már többet nem érezhetem a csókjai, sem az érintéseit? Az nem lehet. Azt nem bírnám ki. De az biztos, hogy az én hiú ábrándjaim csak olaj a tűzre, mert ezzel is csak bebiztosítom magamat abba a hitbe, hogy mi tényleg lehetünk újra normális pár. Bár még nem szakítottunk, és ez is valami.
Épp megszólalt a kis csengő hangja, ami a földszintet jelezte, majd sorban kiléptünk a személyszállító tárgyból és az étkező felé vettük az irányt. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, majd a svédasztalos reggeliből kezdtünk válogatni. Épp a híres Amerikai pirítósból pakoltam a tányéromra, mikor egy csattanásra lettem figyelmes. Jobban monddva mindenki fölkapta fejét a hangra. 
-Mi volt ez ? - kérdeztem az asztalnál ülő Eleanortól. Ő is ugyan olyan rémült arcot vágott, mint én, hiszen elég félelmetes és hangos volt. Ő csak egy 'Nem Tudom'-ot motyogott, mire én Niallhoz siettem, aki épp az italok között keresgélt. 
-Hol van Haz és Zayn ? - kérdeztem talán kissé ingerülten. Féltem, hogy talán valamelyikük, valami olyat csinált amit később megbánnak. Vagy nem... 
A szőke fiú nem igazán adott kérdésemre megfelelő választ, ezért eljöttem az étkezőből és a két fiú keresésére indultam, mikor megláttam a társalgó mellett őket. Haz épp Zayn pólóját fogja filmbe illő módon a tetejénél és épp a jobb kezével készül beütni neki egy jobbost. Mire odaértem már késő volt. Még szerencse, hogy egy lélek sem járt a közelben. 
-Harold! Engedd el ! -futottam közéjük, majd be álltam úgy, hogy Vele szemben legyek. 
-Kérlek ne! Ez nem old meg semmit és csak a barátságotok megy tönkre! -tettem két kezemet a mellkasára. 
-Te inkább csak maradj ki ebből! - mondta ingerülten, pedig én is benne voltam. Nagyon is benne voltam. Hisz ha Zayn és köztem nem történik meg az ami, akkor most nem tartanánk itt. Nem volt mit tenni, nyeltem eggyet, majd minden erőmből tolni kezdtem a göndör hajú srácot. Végre hallótávolságon kívül kerültünk, majd leültetem egy fotelbe. 
-Nézd Harry, én nagyon sajnálom ami történt, de az nem old meg semmit ha nem szólunk egymáshoz . Elmondanád, hogy mire jutottál ? -fordultam vele szembe
-Igen, eldöntöttem. És szerintem mind kettőnknek így lesz a legjobb. -felelte zavartan. 
-Ugye..ugye nem adnál föl egy négy hónapos kapcsolatot ilyen könnyen? Már olyan sok mindenen átmentünk, akkor ezen miért ne? - ragadtam meg két kezét és összekulcsoltam enyéimmel.
-Tudod, nem azzal van a baj, hogy megtörént. Hanem azzal, hogy nem mondtad el.
-Vagyis akkor Vége ? - kérdeztem, de ahogy kimondtam, megbántam. Belülről éreztem, hogy remegek és fáj.
 Fáj, hogy elveszítem. Fáj, hogy többet nem lehetek vele. Fáj, hogy többet nem érezhetem közelségét. Fáj, hogy nem lesznek többet együtt töltött közös pillanatok, éjszakák. Fáj, hogy egy ilyen erős és szerelmes kapcsolatot elrontott egy csók. Egy csók, amelyben az egyik fél többet érzett és minden áron szét akarta rombolni a másik kapcsolatát. Egy csók, amelyben nem volt viszonzott érzelem. Egy csók, amely miatt két boldog emberrel kevesebb a Földön. Egy csók, amely mindent elrontott. 
Most már nem is fogtam vissza magam. Előtört belőlem minden érzelem , kötelék, szeretet, szenvedély ,bánat és harag. Előtörtek az első könnycseppek, melyet követtek társai.  Nem tűrtőztettem magamat tovább, de hát minek is? Megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy szakít-e velem most vagy sem, megcsókoltam. Minden érzelemmel ami bennem tombolt. Ilyen érzéseket senki nem váltott ki belőlem soha, és valószínűleg nem is fog. Egy dolog viszont még ebben a helyzetben is meglepett : Nem Ellenkezett. A csóknak viszont én vetettem véget, majd meg sem várva mit mondd beszálltam a liftbe és fölsiettem a szobánkba. Bementem, majd ledobtam magamat az ágyra. Ordítottam a dühtől és a fájdalomtól. Zokogtam a csóktól és a szakítástól. Igaz, nem mondta, hogy szakítottunk, de érzem, hogy ez a csók megváltoztatja a döntését. Biztos vagyok benne. 
Rövid idő múlva dörömbölés hallatszódott az ajtón. Nem volt erőm kinyitni, és nem is akartam, hogy valaki így meglásson. De azt hiszem kijelenthetem : Összetörtem. Az ajtó kinyitódott és belépett rajta valaki. Nem láttam az arcát,se semmiljét. Nem akartam semmit, csak egyedül lenni. Nem szólt semmit, csak bejött, leült mellém az ágyra, majd hátamat kezdte simogatni.Selytettem ki lehet az, de akkor sem néztem meg. Ekkor bevillant a kép, ahogy megcsókolom Harryt. Ahogy megcsókolom Zaynt, és ahogy Niallnél vígasztalódom. Komolyan mondom, úgy érzem magamat, mint a banda örömlánya. Én mindenkinek csak felforgattam az életét. Az lenne a legjobb, ha eltűnnék innen. Egy kérdés viszont akaratlanul is kicsúszott a számon : 
-Miért olyan boldog itt mindenki rajtam kívül? - s ekkor fölnéztem rá, az arcára. Bele a gyöny9rű fűzöld szemeibe és teljesen elvarázsolódtam. 
-Harry ! -motyogtam halkan...

14 megjegyzés:

  1. Ez is nagyon jó volt:) nekem bármelyik nap jó mindig az olvasásra.:):D

    VálaszTörlés
  2. Ez is nagyon-nagyon jó lett! Én bármikor elolvasom, szakítok rá időt! :) Egyébként előző fejezethez írt hozzászólásomhoz még annyit, h ha vmi érdekel, addig nem hagyom abba, amíg a végére nem érek! ;) <3
    Ismét Brigi voltam!

    VálaszTörlés
  3. Imádom. Tényleg. Imádom ahogy írod a részeket! Imádom az ötleteidet. Nagyon jó lett ez a rész is! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia!:)
      óóó.hát köszi. és én örülök ha tetszenek.az ihlet? ó ahhoz pedig csak egy jó zene kell és semmi több! :)
      Xx

      Törlés
  4. El nem tudod képzelni, mennyire vártam ezt, és várom a kövi részt!!!! Nekem bármelyik nap jó, mindenképp elolvasom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia!:)
      tényleg?:) annyira örülök! megpróbálom izgalmasra csiálni, hogy érdekeljen titeket:))
      Xx

      Törlés
  5. Váááááááááááááá
    Annyira tetszik ez a blog főleg hogy mindig van benne egy kis csavar!!(nagyon remélem hogy nem szakítanak!!!)
    Egyépként nekem az olvasás tökéletesen mindegy mert külföldön lakom és az idő eltolódás miatt szerintem mikor feljövök hogy megnézzem már rég fenn lessz....
    Szóval csak így tovább és folytasd gyorsan lécci!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia!:)
      jajj, nagyon köszönöm! :) és a részről annyit, hogy a következő részben, Minden kiderül! :) az meg, hogy a részek rendszeressége, nos majd attól függ, kinek mikor jó :)
      Xx

      Törlés
  6. Nagyon- nagyon jò a bloggod. Nemrég találtam rá. Nagyon jòl írsz. Hamar kövit.!!!
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia!:)
      köszönöm a kedves szavaidat! én örülök, ha örömet szerzek nektek, a borzasztó suli mellett is :))
      Xx

      Törlés
  7. Figyuzzál ide légyszi ! :) szerintem alapból a blog alatt szólhatna az együttes zenéje ,( egy fix kiválasztott ) aztán valami média lejátszót ide tenni amin kilehetne választani melyik számot szeretnéd hallani , katt rá és szól na ??? :) szia !
    Apa :)

    VálaszTörlés
  8. Szerintem,bocsi de nem kéne ide zene mert nem lehetne nyugodtan olvasni,és szerintem hagyd rá.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Cher!

    Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat, melyekkel a blogom chatjében illeted a történetemet! Ezúttal pedig itt vagyok, hogy én mondjam el a véleményemet a Tiédről.
    Először is el kell, hogy mondjam, tetszik az alapötlet. Bár mikor az előszót olvastam kicsit bonyolultnak és túlkomplikáltnak tűnt, de szerencsére ez “kisimult” az elején. Viszont azt az előszót én inkább fülszövegnek nevezném, de ez lényegtelen. A cselekmény jó tempóban halad, nem siet, nem késik, ráadásul fordulatos, mindig akadnak benne kellő akadályok problémák, melyek az esetek 90%-ában egyértelműek és jól beépítettek. A főhős karaktere néha ellentmondásos, kicsit labilis és icipicit önző, főleg az újabb fejezetekben – saját vélemény, lehet persze, hogy félreismertem. Ennek ellenére emberien reagálja le a dolgokat, bár labilitásra csak hogy példát említsek: először is leállítja a Harry-Zayn verekedést, aztán maga keveredik vitába Harry-vel (oké erről nem tehet, mármint ebben a szituációban nem) már-már szakítanak, megcsókolja, visszacsókolják, de ő lelép? Kicsit összezavartnak tűnik nekem, de ennek ellenére szerintem egy pozitív karakter, aki megérdemelné a boldogságot Harry-vel. Viszont ezt a labilitást érzem a többi szereplőnél is ilyen-olyan mértékben tehát lehet, hogy nem szándékos a karakterek megalkotása, hanem egyszerűen nem tudod mit kezdj a karakterekkel vagy nem ismered a saját karaktereidet, mert több karakter követi el ugyanazt a hibát. Hogy ezt kiküszöböld, gondold végig, hogy ki, mit, miért csinál, hiszen az embert a tettei jelentősen meghatározzák. De például én képtelen vagyok Zaynt ilyennek elképzelni :S
    Ami az írásstílust magát illeti, közvetlen vagy, bár szerintem túl gyakran szólsz ki az olvasóhoz, ami nem baj, mert bensőségessé teszi ezt a viszonyt, csak az igazi könyvekben nagyon ritkán alkalmazzák ezt a módszert. A központozásra – a vesszők és egyéb íráshelyek helyére a szövegben, szóközökre – is nagyobb figyelmet kellene fordítanod, mert vagy nem ismered a szabályokat vagy berögzült rosszul. Ha kezedbe vessel egy regényt, és megnézed a fent említett dolgokat, látni fogod, miről beszélek, de ha Wordbe bemásolod a szöveget, az is kijavítja zölddel az ilyen típusú hibákat. Ó, és még valami: a cím. Ez azt jelenti, hogy az én világom nem olyan, mint más. Gyanítom azt szeretted volna, hogy “másé” ami viszont a … nobody else’s lenne.
    Egyébként könnyed, de fordulatos, eseménydús írás. Néha vannak olyan leírásaid, melyek megmutatják, hogy benned sokkal több van, és lakozik benned is az a bizonyos írógén, és gyakorlással, sok írással rengeteget lehet fejlődni. Az írásképed már így is jó, inkább a szerkezetépítésre kell odafigyelnek. Hát ehhez további sok sikert kívánok!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. FantasyGirl!
      Mint,ahogy írtam, millió dologgal illethetném a blogod, hisz szinte már példakép vagy sok író számára, például nekem is. El sem hiszed, mekkora megtiszteltetés, hogy írtál véleményt az én kis irományomról is! A leírottakat, megpróbálom követni, és pár dologgal kapcsolatban meg is erősítetted azt, amin már én is gondolkodtam, de nem tudtam, jó-e? Még egyszer köszönöm kedves szavaidat, illetve építő kritikádat! Sokat jelent, és további sok sikert a blogjaidhoz!
      Xxx, Cher Lloyd

      Törlés