There is a surprise !

    Sziasztok!

A blog túllépte az 5000 látogatót, aminek nagyon örülök. Ezen felül van 27 rendszeres olvasóm akiket imádok. Plusz, akik olvassák, azoknak is nagyon köszönöm! :) Látom, az előző rész nem annyira tetszett nektek,ezért ebbe a részbe még több izgalom lesz. :)

Remélem tetszik! xx

Azt hittem, hogy egy újjab kellemes éjszakát tölthetünk együtt..de nem.. Ki gondolná, hogy este nyolc után bárki is zavarhatná? Ráadásul nem is mondtam/tuk senkinek, hogy hová is jövünk. Jó, persze.. szoba pincér, tulaj ezek is léteznek, de nem ilyen későn. Harry pólóját fölvéve siettem az ajtóhoz, majd kinyitottam. A látvány sokkolt. Becsaptam az ajtót. Vártam, aztán újra kinyitottam, hogy nem csak álmodom-e. De nem.. tényleg Ő volt az. Két év után újra. Magam elé bámulva merengtem el gondolataimban,mikor beljebb lépett :

-Szia Cher! -mondta - De rég láttalak - kedveskedett, mire én el löktem magamtól. 

-Mit gondolsz Nicol ? Azt hiszed, hogy a történtek után a nyakadba borulva fogok örvendezni ? -kérdeztem a Testvéremtől. Nem válaszolt, csak lehajtotta fejét, és ekkor vettem észre a 2 hatalmas bőröndöt. Pont ekkor jött ki Harry is. 

-Mi ez az ordítozás ? - kérdezte megdörzsölve szemeit. Csak nem elaludt ? 

-Látod? még őt is fölkeltetted ! - mondtam Nicolnak. 

-Ő ki ? - kérdezte megszeppenve Harry.

-Ő..őő.. -mondtam volna neki, már nem mintha nem bíznék meg benne, de nem akartam, hogy felkavarja a dolgokat a "testvérem". Sajnos, megelőzött Nicol és ő adta a választ.

-Nicol Brooks vagy..va.vagyok - gondolom kapcsolt, hogy kivel beszél- Te Harry Styles vagy ? - kérdezte, de látni lehetett rajta, hogy mindjárt kitör belőle a fanatikusság. 

-Igen én vagyok, te pedig a..- nem engedtem, hogy befejezze

-A lány tesóm .- Harry elég értetlenül nézett, ezért egy 'majd elmondom'-ot tátogtam neki, mire bólintott és visszament a szobánkba. 

-Miért jöttél ? És egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyunk ?  - tértem vissza a témához. 

-Arra gondoltam, hogy hazaköltözöm. De mivel nem találtam otthon senkit, ezért elmentem  A Hyde Parkba és ott árult valaki újságot. És.. 

-Csak a lényeget Nicol..- mondtam unottan.

-Ja, igen..szóval onnan tudom, hogy itt vagytok - itt az ablakra mutatott . 

-Ezek meg.. - mondtam kicsit ijedten, de ekkor valaki megszólalt mögülem. 

-Már elintéztem . - mosolygott Harry. 

-Itt maradhatok ? - kérdezte Nicol, aki még mindig pörgött, ha Harry előjött.  

-Hogy mi ? - kérdeztem ingerülten. -Azt hiszed, hogy nem felejtettem el mit tettél pontosan két évvel ezelőtt ? - vontam kérdőre. Ezzel ő megfordult és szipogva indult a bőröndjei felé. 

-Várj, maradhatsz ! - szólt oda neki Harry. - Ott egy szoba. - mutatta, majd segített behozni a bőröndöket. A szobából immár csak kedvesem lépett ki. 

-Meg magyaráznád, hogy mégis miért ? - kérdeztem az átlagnál "kicsit" hangosabban. 

-Inkább neked kellene megmagyaráznod, hogy miért titkoltad el a testvéredet. - mondta, mire én megfogtam kezét.

-Igen ? Ezt szeretnéd ? - kérdeztem ,mire csak bólintott. -Hát jó. Az egész ott kezdődött, hogy...

 -2010-ben történt, júniusban, 12.-én. Épp akkor tartottuk a 15.-ik szülinapunkat, azon a szórakozó helyen ,ahová jártam énekelgetni . Nos, épp hazafelé tartottunk, amikor szembe jöttek velünk Nicol haverjai. Nem éppen jó társaság voltak, hiszen mindig a kezükben volt valami pia. Eddig minden oké, de az egyik rákérdezett, hogy én ki vagyok. Velem ugyanis párszor már találkoztak, de nem tudtak rólam semmit. És Nicol, erre azt válaszolta, hogy - itt legördült egy könnycsepp az arcomon - 'Á, ő csak egy haverom ! Nem a testvérem, dehogy... Az én testvérem nem ennyire vagány..most is biztos ül a könyvei fölött.'  - na itt már tényleg sírtam - Ekkor elfutottam a helyszínről egyenesen haza. Nicol pedig nem is figyelt rám, tovább röhögött a barátaival. Haza értem, fölsiettem a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Attól a naptól kezdve elhatároztam, hogy soha többé nem állok vele szóba. Egy olyannal, aki megtagadja a saját testvérét. 

-Cher, nyugi ! Ha nem akarod, nem kell folytatni ! - mondta Harry, majd magához húzott. 

-Várj, befejezem. -mondtam. 

Talán három napig voltam bezárkózva, még enni sem mentem ki. Miután meguntam a dolgokat s elég erősnek éreztem magamat , megdöbbenve hallottam a hírt, hogy Nicol elköltözött. A mai napig nem beszéltem vele és nem is hallottam róla semmit. 

-Harry, most már érted miért nem kellet volna ? -kérdeztem újra könnyezve. 

-Figyelj, holnap hazamegyünk, őt pedig hazavisszük, vagy nem tudom. - ekkor eszembe jutott, hogy én már a srácoknál lakom. 

-Van egy meglepetésem! -hívtam fel a figyelmét 

-Hm...várj, kitalálom! - mondta, s elkezdte csókolgatni a nyakamat. 

-Héé - mondtam kicsit felkuncogva , majd áttért a csókokkal az ajkaimra. Csak ő volt és Én. Kizártam Nicolt és kizártam minden zavaró tényezőt. Sajnos szét kellett válnunk, de nem miattam. -Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretném folytatni amit este elkezdtünk - mondta, s közben Harry-sen mosolygott. 

-Drágám, nem gondolod, hogy...-itt az ajtó felé mutattam - ..hogy Nicol...

-Drágám...hmm...szólíts így máskor is -mondta egy kaján vigyort eleresztve. - Egyébként, az ajtó be van zárva. 

-Tudom, de...- itt kiszálltam öleléséből és az ablakhoz sétáltam. Egy pillanat múlva már éreztem, hogy derekam körbefogja és szembefordít magával. Egy darabig csak néztük egymást és nem szóltunk semmit. Néha a csend többet mond ezer szónál. Ezt még anya mondta anno. Kezeim közé fogtam kedvesem arcát és egyre közelített arcunk egymáshoz, mikor megszólalt a telefonja. Kelletlenül odanyúlt érte majd fölvette. ÉN csak ennyit hallottam a beszélgetésből : Hogy mi?, Olyan hamar?, Ketten, Más nem jó? , Rendben, Szia. 

-Mi történt ? -kérdeztem kíváncsian 

-Paul hívott,hogy holnap 10-re be kell odaérnünk a stúdióba,mert újra vesszük a dalt. -Erre én csak egy 'oké'-t mondtam, majd befeküdtem az ágyba. 

-Jó éjszakát ! -mondtam, majd leoltottam a lámpát.

-Szeretlek - Harry. 

Másnap reggel, az eső kopogására ébredtem. Jellemző.. Harry ott feküdt mellettem, s haja ott pihent arcán. Nagyon aranyosan nézett így ki. Gondolom megérezhette, hogy nézem, mert kinyitotta szemeit. Az első kérdése az volt, hogy hány óra. 

-Neked is jó reggelt Drágám. - mondtam, majd elfordultam, 'durcázást' tettetve. Nem is kellett több, azonnal rámmmászott és megcsókolt. 

-Egyébként 9 óra. -mondtam, majd szétváltunk. 

-Mi ez a szag ? - kérdezte azon a reggeli dörmögős hangján. 

-Nem tudom, nézzük meg. - Azzal fölálltam és észrevettem, hogy csak Harry pólója van rajtam. 

-Ejha - mondta, majd ő is fölkelt és kimentünk. Az illatok a konyhából jöttek. Nicol tartott felénk egy hatalmas tálcával. 

-Jó reggelt ! Ezt ,csak úgy hála képpen amiért itt aludhattam és bocsánat ha el rontottam az éjszakátokat. -mondta mosolyogva. 

-Köszi - mondta Harry én pedig csak egy mosolyt próbáltam meg elereszteni. Leültünk az asztalhoz. A tányéron kettő-kettő tükör tojást. Talán 5 perc alatt megreggeliztünk, majd fölvettük a tegnapi ruhánkat. Épp indulásra készen álltunk, mikor visszaszaladtam a szobánkba a telefonomért. Mikor visszaértem, a látványtól kiesett kezemből a táskám és...