The Kiss

Sziasztok!:)

Meg is hoztam nektek az új részt, de mindenek előtt szeretném megköszönni mind a 25. rendszeres olvasómat! Nagyon királyok vagytok ,imádlak titeket. Köszönöm az összes eddigi kommentet -megjegyzem nagyon jól esnek- és az összes eddigi szavazást a részek alatt. Nem fogom sokáig húzni ezt a bevezetőt, de van még egy fontos közlemény. Jobb oldalt fent van egy 'News Letter' ide írok nektek mindig frissülő infókat. Pl. hogy mikor jön új rész, köszönetet stb...Szóval azt figyeljétek. :) A szavazásokra továbbra is várom a szavazatokat. A rész végén kommenteljetek, és/vagy szavazzatok! Mint, mondtam nem is húzom tovább, itt is a 28. fejezet. Jó olvasást! xoxo

 Cher Brooks

Ledermedtem. Még mielőtt bármit is reagálhattam volna Zayn nem törődve Harryvel, odajött és megölelt. De valahogy máshogy, mint szokás. Lágyan, de mégis forró volt ölelése. Arcát nyakamba fúrta és úgy maradt, majd visszaült a helyére. Ezt az egészet, persze látta Harry is. Sőt, még hallotta is. Bár reménykedtem, hogy nem. De ahogy ránéztem, ő letette a kajákat az asztalra és becsapva maga után az ajtót, lelépett. Féltem, hogy valami hülyeséget csinál, vagy valami olyat, amit később megbánhat. Ezért gyorsan fölálltam a kanapéról, majd megpróbáltam szerelmem után menni, de nem sikerült,mert Zayn is föl állt és odahúzott magához. olyan közelre, hogy közelebbre már nem is lehetett volna. Mélyen a szemembe nézett, majd mikor már megakart csókolni, én gyorsan kapcsoltam, hogy mit is teszek és eltoltam arcát magamtól. 

-Zayn mit csinálsz ? - kérdeztem tőle,riadt arcot vágva.

-Már nem bírtam tovább - mondta - egyszerűen kellesz nekem . Nem bírom ki, mikor Harryvel látlak. Vagy akár csak ha hozzád ér. - majd újra bepróbálkozott, de olyan hirtelen, hogy csak arra eszméltem föl, hogy ajkai az enyémen vannak . Ekkor nyitott be Lou és Liam is az én "nagy" szerencsémre. 

-Ti meg mi a fenét csináltok ?- kérdezte értetlenül Lou. Én nem válaszoltam semmit, csak ellöktem magamtól Zaynt és sírva..na jó. nem! nem sírva. Szó szerint már bőgve fölkaptam táskámat és rohantam ki az ajtón. Legszívesebben ahhoz lett volna kedvem, hogy ordítsak egy hatalmasat. És igen,.meg is tettem. Csak úgy üvöltöttem. Felfigyeltek erre a srácok is és egyből kirohantak hozzám. Vagyis inkább csak Lou és Liam. Nem érdekelt, hogy ott vannak, ezért elkezdtem futni. Magassarkúban nem ment, ezért lehúztam lábaimról, és kezembe fogva futottam. Nem tudtam merre, de ez az egy biztos volt.: Harryvel akarok lenni. Mikor végre elég messze kerültem a srácok házától, meg úgy mindenkitől, találtam egy padot és lehuppantam rá. Ott folytattam tovább a sírást. Nagyon hűvös volt , és nem volt nálam semmilyen pulcsi vagy kardigán szerűség. Most biztos arra gondoltok, hogy miért nem mentem haza. Egyrészt azért, mert nem akartam, hogy így lássanak anyuék, másrészt meg mert egyedül akartam lenni. Igazából egy személyre lett volna szükségem és ő pont nincs velem. De nem is hibáztatom Harryt. Valószínűleg én is ezt tettem volna fordított esetben. Olyan este tíz körül lehetett már az idő. Újra és újra jöttek vissza a képek a gondolatomba, hogy mi is történt két órával ezelőtt. Te jó ég..Két órát sírtam éjszaka, 10 órakor, egyedül egy Londoni padon ülve. Még belegondolni is rossz. De egy jelenet folyamatosan pörgött bennem. A csók. Jobban belegondolva nem is csókol olyan rosszul. És... 'Jajj ne Cher!' -mondtam magamban. Ekkor éreztem, hogy Valaki le ül mellém. Azt szerettem volna, hogy Ő üljön itt most mellettem. Nem néztem oldalra így nem tudtam ki az. A bizonyos illető nem szólt semmit, csak átölelt. Nem, ez biztos, hogy nem Harry. Még mindig nem néztem oldalra, nem akartam senkivel beszélgetni. Ha belegondoltam, hogy vajon most mit csinálnánk Harryvel ha ez a dolog nem üt be, akkor még jobban elszomorodtam és újból elkezdődött a sírás. 

Az illető végre megszólalt mellettem. Hangjából már tudtam, hogy ki az. Megnyugodtam, bár sajnáltam, hogy nem Harry az. Lágyan simogatta hátamat, majd megszólalt.:

-sajnálom. - mondta, majd szembefordított magával .

-Lou..elveszítettem. Örökre.. -majd újra sírni kezdtem, és megöleltem.

-Dehogy vesztetted. Szeret téged! Hidd el! -mondta - és ami Zaynt illeti...

-Kérlek ! csak őt ne.. Nem akarok hallani róla! Legalábbis egy ideig nem...- mondtam, majd megtörölgetve arcom, beleszippantottam a friss éjjeli levegőbe. 

-Rendben. -mondta - Gyere, menjünk haza. 

-Nem. Én inkább itt maradnék... de azért köszi, hogy itt voltál velem- mondtam neki, és próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. 

-Akkor viszont én is itt éjszakázom. - folytatta, majd föltette lábait a padra és előrántott a zsebéből egy répát és azt kezdte rágcsálni. 

-Lou..ne hülyéskedj már... -szóltam neki ,de ő csak folytatta az evést. 

-Akkor viszont most elem jössz, és kibékültök Harryvel. - tette fel, majd szemeimet nagyra nyitottam és ránéztem :

-Először is, Harry nincs is otthon, és szerintem nem is nagyon akar látni többé, másrészt ott van Zayn. Vele meg aztán tényleg nem akarok találkozni. - beszédem után, megfogta kezemet és így szólt : -Először is Harry szeret téged és otthon van, másrészt Zayn fölment a szobájába és nem jött ki azóta, hogy te elmentél. - még csak reagálni sem tudtam az utóbb hallottakra, ő már állt fel és húzott magával engem is. Már a házuk előtt voltam, mikor megtorpantam.

-Lou.én ezt nem tudom. mi van ha már nem is akar velem szóba állni? -kérdeztem tőle, mire ő csak ennyit mondott:

-Nem harag tartó, csak idő kell neki. Vagy.. ha nem az eszén át akarod meglágyítani,akkor vesd be magadat ! -kacsintott egyet, majd oldalba böktem :

-Louis! - nem folytathattam tovább. Már nyitotta az ajtót. Bent Niall és Liam épp Tv-ztek , mikor Lou odaszólt nekik : -Harry ? 

-Fenn van a szobájában . Nem beszél senkivel. - kaptuk a választ Liam-től. 

-Akkor mehetsz is csajszi! - mondta Lou ,majd lökdösött felfelé a lépcsőn. Felérve még visszanéztem Loura aki csak mosolygott. Harry szobájához értem. Az ajtó zárva nem mertem szólni, ezért kopogtam. Semmi válasz. Újra kopogtam, majd nem láttam jobb megoldást : 

-Harry ! Cher vagyok. Kérlek engedj be. - semmi válasz.- Kérlek ! - Nyitódott az ajtó, és meglátta Harryt. Bementem, majd erőt véve magamon, belekezdtem : 

-had magyarázzam meg ! -kérleltem 

-figyelj.nincs mit megmagyarázni. Én nem akarok balhét Zaynel, sem veled. De én ezt már nem bírtam. Jobb lenne ha inkább..- nem hagytam ,hogy befejezze, mondandóját. :

-Nem. Harry. Figyelj. Én csak téged szeretlek és senki mást ! -mondtam neki végig pontosan a szemébe nézve. bár úgy láttam, mintha nem is érdekelné. 

-Érdekes vagy. Két órával előbb még nem ezt gondoltad. Inkább menj át Zaynhoz, neki biztos van kedve hozzád. -nagyon megbántott, de úgy látszik be kell vetnem Lou 'tanácsát'. : Közelebb léptem hozzá. Annyira közel, hogy már hallottam minden egyes szív dobbanását. Ujjaimmal végigsimítottam karján, majd látva, hogy nem ellenkezik : Tovább folytattam. Épp húzni akartam fölfelé pólóját.