Unexpected ago

Először is köszönöm a rendszeres olvasóimat, és az összes kommentet, na és persze a gomb használatát. Meg is hoztam a következő részt, amit próbáltam hosszabbra írni, mint az eddigieket, hogy legyen mit olvasnotok :) A következő részét 2 nap múlva hozom, addig is kommenteljetek, és használjátok a gombot. Olvasóknak is örülnék, és eddig is szuperek voltatok. Csak így tovább! :) .,és Jó olvasást! xxx

Cher Brooks

Mikor kimondta, hogy LA-be költöznek, csak pár perc hallgatás után tudtam csak megszólalni, miután fel fogtam, hogy valószínűleg többet nem láthatom viszont a barátnőmet. (Biztos átéltétek már ti is azt az érzést, mikor el veszítettétek a szeretteiteket, akár legjobb barátnődet, nagyon hosszú időre. Na ez történt most velem is) Nem többet, csupán egy szót. Ennyit tudtam akkor, abban a pillanatban kinyögni, mely a legjobban foglalkoztatott.

- Mikor ? - kérdeztem, s reméltem, hogy nem valami olyasmit mond, hogy még a héten...

-Cher! Végre megszólaltál! már azt hittem, valami bajod esett. Egyébként kérdésedre válaszolva. - itt el hallgatott egy pillanatra, és hangja elcsuklott- Holnap. -Hát ez király. Még nem a héten? holnap. Ráadásul holnap reggel kezdjük a próbákat és még csak el sem köszönhetek tőle- 

-Hát így aztán tényleg nincs semmi bajom ! - mondtam neki, a könnyeimmel küszködve, bár próbáltam leplezni, hogy sírok - És ezt mégis miért az utolsó pillanatban közölted velem ? 

- Mert nem akartam nagy fájdalmat okozni. De kérlek , bocsáss meg, most mennem k...

-Várj! -vágtam közbe - hány órakor indultok ?  

-Reggel 6-kor. - Mikor kimondta ezt a mondatot, úgy éreztem, hogy ha el megy,akkor egy része el veszik az életemnek.

-De most már tényleg mennem kell, Kérlek ne haragudj ! - Azzal letettük a telefont, én pedig , Talán 5 percen keresztül bámultam magam elé , az ágyamon ülve a sötét szobámban. Jelenleg nem is tudtam mire volt szükségem, de talán mégis.. Arra, hogy egyedül legyek, és valahogy le nyugtassam magamat. Kijózanodva a hosszan tartó bambulásomból, fel álltam és elindultam a gardróbom felé .

Ami igazából a szobámból nyílik . Egy kisebb szoba ahol a cipők el vannak különítve a ruháimtól. Van benne egy asztal, amin a kiegészítők vannak és középen van egy nagy tükör. Kerestem valami pólót és egy rövidnadrágot, amit most pizsamának használok fel. Meg is találtam egy szürke rövid ujjút és egy zöld nadrágot. Felkaptam őket a kezembe és indultam a fürdőszoba felé ki a szobámból. Vettem egy jó forró fürdőt. Kb. egy órát feküdtem a kádban, mikor eszembe jutott valami. Lepergett előttem minden a Mexico-i koncerttől egészen idáig. Én csak egy egyszerű lány voltam Londonban, aki szereti a One Directiont, és most itt tartunk. Hogy így mondjam, elég nagy szerencsém volt az elmúlt egy hónapban. Ráadásul kaptam egy remek munkalehetőséget is,  ami Harryhez is közelebb hoz majd. Ezeken és még sok más dolgon merengtem, mikor már bőröm teljesen el ázott, és én kikászálódtam a kádból. Gyorsan átöltöztem, majd ahogy kiléptem a fürdőből, egy kkorát estem, hogy hirtelen felsikítottam és persze sikerült anyuékat is fölébresztenem. Nem tört el semmim szerencsére, majd visszabotorkáltam a szobámba ahol bekapcsoltam kicsit a laptopomat és fel mentem Twitterre kicsit, Ahol egy újjabb megdöbbentő dologgal szembesültem. Harry kiírta 'twitt'-nek, hogy 'Holnap kezdődhet a munka ! @Louis Tomlinson, @zaynmalik, @Cher_Brooks, -és itt nem tudtam tovább olvasni. Megakadt a szemem azon, hogy én is odakerültem. Örömöt és Szomorúságot éreztem, mert mikor megláttam a kommenteket alatta a magukat directionereknek nevezőktől ,és őrült fanatikusoktól, el ált szó szerint el állt a lélegzetem. 'Ki az a Cher Brooks? De hát mindegy is ki az ,ha egy ujjal is hozzá ér valamelyikőtökhöz megölöm! ' meg 'Cher! ha ezt olvasod, csak tudd meg, hogy egyik fiú sem fog veled öszejönni, akármennyire is szeretnéd!' de persze voltak olyanok is akik kedvesen reagáltak : ' De jó! már várjuk az új dalt már ha arról van szó. remélem jól fogtok közben mulatni ' .  

Ezek után kikapcsoltam a gépet, és észrevettem, hogy már éjfél van, ezért gyorsan befeküdtem ágyamba, és mély álomba merültem. 

Reggel a meleg napfény simogatását éreztem arcomon. Mindig szerettem az ilyen reggeleket. Ránéztem az órára, 8-at mutatott, és mivel nem tudtam, hogy mikorra kell mennem a próbára, a fiúk pedig még tuti, hogy aludtak , Lilyvel pedig rég beszéltem,mit tudtam volna mást tenni gyorsan elkészültem, megreggeliztem, majd elindultam a srácok háza felé. Igen gyalog, nem siettem, ezért fél óra alatt oda is értem. Csöngettem, de nem nyitott ajtót senki. Mikor már meguntam a várakozást felhívtam Lou-t (tudtam, hogy ő ilyenkor már rég fölébredt), hogy engedjen be. Ahogy beértünk egy öleléssel üdvözöltük egymást, majd végre láthattam világosban is a házukat. Ahogy beértem egy nagy előtér fogadott, aztán ahogy beljebb mentem balra volt egy hatalmas nappali középen egy hosszú és magas lépcső jobbra pedig a konyha. Lou-t követtem a konyhába, megkínált egy kávéval amit persze elfogadtam. 

-A többiek? Alszanak még vagyhol vannak ? - remek kérdés volt..hol a francban lehetnének10 kor..

-Még az igazak álmát alusszák. -felelte Lou egy nagy mosollyal az arcán-  Egyébként hogy hogy itt vagy ? Miért jöttél ?- de ahoigy ezt megkérdezte leesett neki, és a tenyerével olyan Louis-osan a homlokára csapott , és elkiáltotta magát : Jessziussooom! A próóba!! - Ez után gyorsan felrohant a lépcsőn bukdácsolva a többiekhez és ahogy hallottam mindenkit fölébresztett. Érdekes, 10 perc alatt el is készültek,majd a többieket is eg-egy öleléssel köszönttem. Harry vánszorgot le unottan a lépcsőn de ahogy meglátott engem mosolyra húzta száját, és egy hosszú ölelés után egy lágy csókkal üdvözölt. De ekkor ezt a remek pillanatot el rontva Lou közbeszólt :

-Fiatalok! Ha kimásztatok egymás szájából, akkor el indulhatunk végre ?- erre mindenki elkezdett röhögni, és Harry egy mérges pillantást vetett Lou-nak. Az út közben sokat beszélgettünk és röhögcséltünk. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból , és Harryvel hátra mentünk : 

-Akkor áll még az este ?.kérdezte, miközben kezét a derekamra helyezte és úgy mentünk tovább. 

- Persze,hogy áll! De tudod, közben történt valami... Ann-ék elköltöztek LA-be és még csak el sem búcsúztunk. - mondtam kedvesemnek, aki megértően nézet rám 

-Ne szomorkodj! Majd mi segítünk neked átvészelni bármit, és én mindig it leszek neked.! Szeretlek Cher! - ezt az utolsó mondatot a fülembe súgva mondta.,megálltunk majd szembe fordított magával és olyan lágyan, és érzelmesen ajkait az enyémhez tapasztotta, majd arra lettünk figyelmesek, hogy vakuk tömegei kattognak mellettünk.